Kívántátok már hogy, bárcsak lelépne egyik szülőtök?

Egész gyerek koromban azt kívántam.Van amikor érdemesebb elválni.

Én szülőm is tökéletes volt mindenki számára, otthon meg lelki terror volt(még a wc-n sem hagyott békén), nem dolgozott,de költött és folyton lelkileg zsarolt, mert ő egy energiavámpír volt aki akkor érzi jól magát, ha mindenki veszekszik. Vééégre elváltak és azóta béke van :)

En is azt remeltem barcsak elvalnanak. Anyam sulyos elmebeteg volt, es apam sajnalatbol vele maradt, mert nem tudta volna eltartani magat. Aztan sajnos apam teljesen belebetegedett ebbe, testileg es lelkileg is leepult. Szerencsere regen elkoltoztem, de borzaszto erzes visszagondolni, hogy lehetett volna maskent is.

Kerdezo en remelem, hogy eros leszel es kitarto, es magadra fogsz koncentralni meg a sajat boldogsagodra, es valahogy elviseled a helyzetet, amig el nem koltozol otthonrol.

Én is azt kívántam. Tipikus bántalmazó közeget teremtett apám, lelki terror, ha nagyon felhúzta magát valamin, akkor oda is csapott rendesen. Anyám viszont munkanélküli már vagy közel 30 éve, nem tehette meg, hogy csak fogja a cókmókját és lelép.

Apám megoldotta a problémát és meghalt szívrohamban. Szomorú voltam a halálakor, de ugyanakkor meg is könnyebbültem. Utólag nagyon sajnálom, hogy nem váltak el, hogy anyám nem volt egy kicsit önállóbb, biztos, hogy nekem is jobb lett volna a kapcsolatom apámmal, és talán ő sem stresszeli halálra magát (sajnos szó szerint).

Van az a helyzet, amikor jobb, ha elválnak a szülők. Az én szüleim tipikus mérgező kapcsolatban éltek/élnek, ezáltal nem épp stresszmentes közeget teremtve. Az örökös veszekedések, kiabálások, verbális és fizikai bántalmazás (a fizikai bántalmazás az anyám részéről felém irányult) kísérték végig a gyermekkorom.

Hiszem, ha már rég elváltak volna, nem kellett volna ilyen közegben felnőnöm. Bár utólag mindig okos az ember.

Azt tanácsolnám, ülj le egyszer anyukáddal négyszemközt beszélgetni, mondd el neki, hogy érzel.

Üdv.