Eltúlzom vagy tényleg sok, hogy anya beleszól a szokásaimba? Állandóan azt figyeli, hogy mit csinálok rosszul....

Köszi a válaszokat. Anya anyukája ugyanilyen, csak még sokkal durvábban...Mesélt anya, hogy mindenbe belekötött a nagymamám, és még mindig ezt csinálja, velem is. Sokkal durvábban, mint anya. Ha kicsit fogyok gebe vagyok, ha kicsit hízok dagadt. Ha sportolok, akkor ellógom a tanulást, ha tanulok, akkor stréber vagyok, és nincs fiatalságom. Mindig beleköt, hogy miből mennyit szedek (a leveshez miért eszek kenyeret, a rizsből túl sokat szedek, hogy mennyit iszok...azt figyeli hogy pontosan mennyit alszok, milyen “idétlen” ruha van rajtam, nincs nőies alakom...Ha valamit lelkesen mesélek neki, biztosan talál valamit, amivel lelombozhat. Pl.: Felvettek egyetemre, aminek nagyon örültem, de ő rögtön azzal jött, hogy ott tanulni kell ám, meg választhattam volna valami nehezebbet is, meg nem lesz munkám stb. (Hozzáteszem, nem egy gyenge szakon vagyok, és imádom amit csinálok.)

Eközben tudom, hogy nagyon szeretnek, de úgy érzem képtelenek örülni bárminek is, főleg az én örömömnek. Mindenben a negatívumot keresik, és hogy miért NEM lesz jó, miért NEM fog működni, miért NEM jó amit csinálok. Gondolom anya ezt a mintát hozta tovább, vagy nem tudom...nem akarok én is ilyen lenni. Ez inkább genetika vagy neveltetés kérdése?