Ez szerintetek normális vagy csak velem van a baj ???

19 éves lány vagyok itthon mindenben segítek főzök mosok takarítok. Szinte alig megyek el itthonról alig van már néhány barátom. És a gond az h a szüleim folyton kérdezgetnek mindenről elvárják mindenről beszámoljak, h hol voltam mit csináltam stb... ez egy dolog de rohadt idegesítő mikor anyam minden szar miatt hívkal és mindent kiforgat, mindent túlreagal.... baj szokott lenni a menstruációmmal és anyámnak mondtam h már idegesítő hogy folyton késik de ezzel voltam orvosnál is és nincs velem semmi baj. De mondtam neki és ebből is azt szedik ki csak h én biztos valakivel találkozhatok és célozgat h nem e akarok elmondani vmit ( Hogy terhes vagyok vagy van barátom) mert most sokat idegeskedtem és többet késett. És anyám meg apának is elmondta ezt. E miatt rohadtul kiborultam ami sztem jogos mert ki o ahoz h az en privát intim dolgaimat elmondja másoknak. tudom h az apám de szerintem megsincs hozza köze. Mindenről elvárják beszámoljak és nekem ehhez semmi kedbem es ezek miatt a dolgok miatt egyre kevesebbet megyek el itthonról, mert mar egyszerűen sincs kedvem se és esküszöm egy idegennek szívesebben beszelek bármiről is akar arról h barátom lesz vagy valami mint velük. Mindig is ez volt amikor a barátaim bulizni jártak egy közeli kis helyre en soha nem mehettem velük. 19 evesen is egy szarosnak neznek most oke feltenek stb de masokkal akkor miért nem csinálják ezt? Mar nem az van h nem mehetek sehova hanem mar nincs kedbem a hulyesegek miatt semmit csinalni. Anyam regen rendszeresen atnezte az uzeneteimet es ha egy fiuval is beszeltem egyből le voltam b**szva meg sokszor el is vettek a telefonomat semmi magánéletem nem volt. Nem arról van szó h én 100 fiúval beszeltem de szerintem attól h valaki 14 eves pl még szóba lehet állni 1 fiúval. Anyámnak nem tetszett egy barátnom tiltott tole pedig osztálytársam volt is es egy faluban laktunkt es szinte elkerülhetetlen volt h talalkozzunk vagy barmi. Délutánonként nem lehettem azokkal akikkel jól éreztem magam hanem olyan lányokkal kellett lennem akikkel szot sem értettem kb és közös témánk sem volt soha. Mindig másoknak kellett megfelelnem ez most is igy van ha en valamit kitalálok egyből leszólnak érte. Soha nem volt még barátom se pedig nem vagyok egy csunya vagy mit tudom én de mellettük egyszerűen ehez sincs kedvem mar. Mit gondoltok erről? Mit kéne csinálnom? Rohadtul elegem van és kimerültem egyre többször jut eszembe h megöljem magam vagy barmi vagy csak elmenjek innen jo messzire. Szeretem őket mint a szüleimet de szerintem túlzás amit csinálnak masokkal nem csináljak ezt mégsem lettek k**vák és normálisabb életük van mint nekem mert ezek miatt a dolgok miatt szorongok ezek miatt nincs kedvem menni mar lassan sehová. Megvan mindenem jól elunk stb de lelkileg lassan egy roncs vagyok mert velük semmit nem lehet normálisan megbeszélni és az az igazság mar erom sincs hozzá mert kb nem erdekel vagy nem is tudom... ha ki kell mennem boltba vagy valami sokszor gyomor gorcsel megyek mert annyira megszoktam h mindig itthon vqgyok es robotolok. Fel vannak lázadva ha vmit nem mondok el vagy nem pontosan mondom el Mert szerintem lényegtelen dolgokról van szó de az nem baj h 19 evesen itthon ulok. Nem 1 éve van ez velem. Nem tudok élni se tőlük. El kellene költöznöm valahogy?

Aki jart hasonló helyzetben vagy van valami jó tanácsa kerem írja le. Lehet ez másnak semmiség meg csak nyafogásnak tűnik de nekem nem az. Engem ez rosszul érint nagyon, egyre rosszabbul.