Miért kell ekkora feneket keríteni annak, hogy elmentem wellnessezni és ezt nem jelentettem be a családnak?

22 éves vagyok, 18 évesen elköltöztem otthonról a továbbtanulás miatt. Azóta havonta 2-3 napra járok haza, tehát én maximálisan úgy érzem, hogy sikerült "leválnom" a családomról. Anyám mégis felhív napjában háromszor, hogy ettem-e rendesen, mit ettem, mi van rajtam, fel vagyok-e jól öltözve. Sokszor mélygarázsból mélygarázsba közlekedek autóval, utálom a vastag kabátokat, ezért sokszor úgy megyek, hogy pulcsi + bőrkabát, vagy egy vékonyabb szövegkabát. Télen is, mert nagykabátban nem vezetek és több idő, amíg fel-le öltözködöm a kocsi mellett, mint amíg csak kiszállok és megyek a dolgomra. Ettől függetlenül nagyon keveset vagyok beteg, utoljára másfél éve, nyáron voltam az... Mégis mindig hallgatom, hogy beteg leszek, megfázok, de ezt így naponta 3-szor biztosan. Vagy hogy bárhová megyek, nagyon vigyázzak a táskámra, cuccaimra, mert kirabolnak, elviszik a pénzemet, kártyámat. Ha pl el kell menjek a belvárosban valahová, anyám már előtte nap pánikol, hogy biztos történni fog valami. Úgy, hogy 4 éve élek Budapesten, soha semmilyen atrocitás nem ért, de még csak parkolási bírságot sem kaptam.

Szóval erősen túlféltene még mindig, ezért megtanultam, hogy jobb bizonyos dolgokat nem elmondani. Azért, hogy ő se idegeskedjen és hogy engem se idegesítsen azzal, hogy egy sima vásárlás előtt 5-ször felhív, hogy nagyon vigyázzak magamra és még utána is le kell fotózzam neki a pénztárcámat, kulcsomat, hogy biztos megvan és nem lopták el...

Hétfőtől szerdáig wellnessezni voltam egy közeli barátommal és én ezt nem gondoltam annyira nagy dolognak, amit be kellett volna jelentenem. Mikor hétfőn hívott az anyám, mondtam, hogy most szerdáig nem leszek otthon, mert elutaztam XY-nal kicsit (vállalkozóként ő tudott szobát foglalni). Én pont 1 éve nem voltam sehol, nagyon hiányzott már egy kis kikapcsolódás és ez a pár nap is nagyon feltöltött. Mégis anyám 200 km-ről végigbalhézta az egészet, hogy én hogy mehetek el úgy, hogy nem is szólok és mi van, ha ott történik velem valami, azt se tudja, hogy hol keressen és hogy ülhetek be másnak az autójába így... Ma is felhívott halálra vált hanggal, hogy ő nem érti, hogy siklott félre így a nevelésem, meg hogy én szó nélkül csavargok idegen helyeken.

Végeztem a vizsgáimmal, semmi dolgom, kötelezettségem nem volt itthon. Jött ez a lehetőség, én pedig éltem vele és egy percig sem bánom, mert nagyon jól éreztem magam. Lassan 23 éves vagyok, mégis azt érzem, hogy az anyám 15-16 évesnek gondol. Jól érzem, hogy ezt nagyon túlreagálta?