Hogyan beszéljem meg vele, hogy ne a konyha térben cseteljen?

Pontozzatok le, de teljesen normális amit a kérdező ír. Én is mizofóniás vagyok, utálom ha valaki csámcsog vagy cuppog, undorodom ezektől a hangoktól. De nem csak ezek vannak.

A mizofóniások több különböző hang miatt lehetnek dühösek, attól még nem autista a személy.

Kérdező, kérd meg anyudat, hogy vegye lentebb a hangot. Az én anyámnak teljes hangerőn van a telefonja, már mondtam neki, hogy legyen szíves halkítsa le, de nem teszi meg.. Szóval egész egyszerűen csak elfogadom, elengedem a fülem mellett.

A kérdező(vagy valaki más írt), de autista.

Én irtózom a pókoktól, de igyekszem visszafogni, évek munkájával már nem zavar, ha mellettem van, csak ha rajtam. Én tudom, hogy szerencsétlen állat nem tehet arról, hogy minden példányát utálom és félek tőle, és tudom, hogy legtöbbször irreális a félelmem, dolgozok rajta, hogy ne törjön ki a frász, ne sikítsak és fussak el, ha a közelemben van. Mivel mizofóniás vagy, biztosan tudod, hogy nem normális a viselkedésed, túlérzékeny vagy bizonyos hangokra, túlreagálod azt, ami a legtöbb embert nem érdekli, veled van gond, nem a világgal, és biztosan teszel is ellene, hogy ne mindenkit idiótaként kezelj, aki mondjuk szerinted hangosan kortyol a vízből!

"Azt most én ezért költözzek el arról a helyről, ahol én felnőttem??"

Azt most ő költözzön el arról a helyről, ami az ő tulajdona? Neki több joga van ott lenni mint neked.

Ennyire áthallatszik minden a konyhából, vagy direkt fülelsz? Ha áthallatszik, két dolgot tudok javasolni. Főzz meg előre hétvégére és rakd utána rendbe a konyhát, hogy ne kelljen ott lennie és elkészítenie a vasárnapi ebédet. A másik, füldugó, és alhatsz is.

Ha egyik sem, akkor bizony marad a költözés, mert anyád nem fog csak azért megváltozni, mert neked úgy esik jól. A legtöbb szülő már csak dacból sem teszi, mert "nehogy a gyerek mondja már meg neki, hogy mit csinálhat a saját otthonában".

Egyébként ha nincs semmi rendellenességed (pl. a korábban említett mizofónia), akkor abszolút te vagy az, aki túlreagálja az egészet.

Azért elég érdekes, ha a gyerek telefonozik egész nap akkor el kell venni a telefont, ne telefonozzon, mit képzel, nem tudna élni kütyük nélkül. De ha már a szülő nyomkodja állandóan akkor a gyereknek kuss.

Mégis miért várjuk el, hogy a gyerek ne telefonozzon egész nap, ha a szülő is ugyanazt csinálja? (Ennél még rosszabb amikor a szülő nyomja a gyerek kezébe a sok kütyüt, hogy addig se kelljen vele foglalkozni aztán pislog hogy a gyerek idegbeteg lesz ha elveszi a tabletet).

Na de a kérdéshez visszatérve, szerintem teljesen jogos a kérdező kiakadása, inkább a stílussal van probléma, valamint az infó is elég kevés.

Engem azért zavart anno anyám minden mozzanata, ahogy evett, beszélt, etc, mert végig full kontroll alatt tartott kiskorom óta, plusz egy másfél szobás panelban laktunk. Közben verbálisan és fizikailag is bántalmazott, ez meg kialakított bennem egy végtelenül nagyfokú undort. Nem történt veletek hasonló?

Nálam az egyetlen megoldás a költözés volt sajna, 17 évesen le is léptem.