Elítél a mai napig a szülőhelyem mert a szerintük rendes, amúgy vadállat apámat magára hagytam?

Szerinte csak azt tudod csinálni, hogy aki számít, annak el kell mondanod a sztorit.

Szerintem a gyerekednek is el kellene, szerintem többet árt ez a nem mondunk igazat, mert védjük a lelkét, mint az igazság. Mert ebből ő sem fogja megtanulni, hogy ezekről a dolgokról lehet beszélni, ő is el fogja dugni a problémáit, előletek is és mások elől is. Szerintem ez jó alkalom neki megmutatni, hogy ilyet lehet és ő is megteheti a jövőben.

És anyád hol volt, amikor apád beteg lett? Miért kellett idegeneknek kaját vinniük neki?

Azt is nehéz elhinni, hogy a bátyádat baseball ütővel (Magyarországon?) verte, mert akit azzal csak megsuhintanak ottmarad, de legalábbis súlyos nyomai maradnak.

Aprítja az egész családot, mindezt totál némám, soha senki nem lát, nem hall meg semmit, senkin nincs egy monokli...

Az egész egy ordas nagy kamu.

Semmi gond a döntéseddel. De hogyan találnak meg ezek az emberek 350km-re a múlt helyszínétől?

Pont odamennek dolgozni, pont odaköltöznek, ahol te vagy jelenleg?

Azok akik apád śeggnyalói voltak, maguk is vének már nem?

Tényleg nem értem

Én csak egy megyeszékhely másik végébe költöztem, mégsem találkoztam soha, senkivel onnan amióta eljöttem.

Apád ezért lett "rákos".

Ne legyen bűntudatod, mert az ő cselekedetei határozták meg, hogy mi történjen vele.

A te viselkedésed az ő videlkedésének gyümölcse.

Elvileg akkor jártál volna el helyesen, ha annak ellenére törődsz vele, hogy ő számodra helytelenül viselkedett és mások előtt meg leplezte.

Ha nem leplezte volna, akkor az utcán is megvert volna titeket, aminek lett volna előbb-utóbb egy szemtanúja, fültanúja (Júdás), és azt tovább mondták volna, amiből előbb-utóbb olyan helyre jutott volna az információ, hogy népharag lett volna belőle.

Mivel apád elmondásod alapján pszichopata volt és kínosan ügyelt arra, hogy a falubeliek ne tudják meg, hogyan adja ki otthon a benne szunnyadó feszültséget, baseball ütő, hajtépés, megalázás stb., ti pedig nem Júdáskodtatok arról, hogy mit művel, ezért az Isten megbetegytette, hogy önmagát eméssze fel. Ez a rák betegség, amikor úgy öl meg Isten valakit, hogy önmagát eméssze fel a rossz tettei miatt.

Tehát neked felelősséged nincs, bűntudatod amiatt ne legyen. Az ember aki a közértben triggerelt téged, csak bosszantani akart téged, de valószínű nem szándékosan, hanem tudat alatt, vagy ő is hasonlóan nem törődött valakivel, vagy ővele sem törődnek és ez volt a cry for help a részéről, hogy meglátott téged, és bűntudatot akart kelteni benned.

Ne törődj vele, a biztonságiak visszafogták, segítve neked, de mivel a tudatodba került és most nem tudod, hogy igaza volt-e vagy sem, bűntudatod van, akkor ezt tisztázd le azzal, hogy kimész a temetőbe és megnézed mi történik a lelkeddel utána, megnyugszol-e vagy továbbra sem tudod mi a helyes.

Bár most eljúdáskodtad ismeretleneknek a történetet, és szokták mondani, hogy halottról vagy jót vagy semmit, ezért próbáld meg úgy felfogni, hogy az apádat is valaki annak idején félrenevelte. Teljesen mindegy, hogy a szülei vagy a környezete tették pszichopatává, biztosan nem úgy született.

Ebből az ördögi körből úgy tudsz szerintem kilépni, hogy elfogadod azt, hogy ő nem tehetett arról, amilyen volt, csak arról tehetett, hogy nem tett meg mindent azért, hogy feltúrja a saját lelkét, hogy mitől lett lelketlen, pszichopata és hogy ezt ne a családján verje el.

Itt van valami olyan dolog, ami folyamatosan baxtat titeket, a családodat, és van valami elvarratlan tartozás a családban.

Ezt elvileg le kell tudd dolgozni, vagyis szó szerint azzal tudsz a bűntudattól megdolgozni, ha nem akadsz ki ezeken a triggerelő embereken, mint a bűntudatkeltő ember a közértben, sőt, egyenesen elfogadod, hogy igaza van és elkezdesz segíteni másokon, akár a rokonaidon vagy akár idegeneken. Így ezzel előbb utóbb mindenki megbékél veled, hogy segítőkész ember vagy és nem egy hálátlan.

Ez esetben előbb-utóbb kivívod a nyugalmat magad körül. Ez lehet, hogy hosszú hónapok vagy évek munkája.

Ha ez nem jó, elmész külföldre, ahol ugyanezt kell majd csináld, mert ott is be kell illeszkedj, csak ott nem a falubeliek fognak triggerelni, hanem vadidegenek.

Mondjuk olyanokkal, hogy hülye migráns minek jössz ide, vagy hogy még a nyelvünket sem beszéled jól, vagy hogy nem ismered a kultúrnkat stb.

Tehát mindenhol triggerelni fognak, és le kell dolgozd azt a hártányt, amit a bűnfolytonosság okozott a családban.

Azért létezel, mert bűnt követett el valaki a családban, amit még nem dolgoztatok le. Ezért triggerelnek úton-útfélen.

Ha megtaulod ezeket azzal kezelni, hogy elfogadod igaznak amit mondanak, tehát azt mondod magadban, hogy ez az ember igazat mond azzal, hogy nem törődtem az apámmal, ezért most megyekés törődök valakivel, rokonnal vagy nem rokonnal, de letudom a doglot azzal, hogy segtek.

Ezáltal egy idő után nem lesz sem bűntudatod sem pedig nem kell már kérdést feltenned, hogy igazad van-e vagy sem.

Ne szólj vissza senkinek, aki triggerel, de fogadd el, hogy akármennyire képtelenséget állít, fogadd el, hogy igaza van, de ne reagálj rá viszont cselekedj ellene. Tehát ha valaki azt mondja, hogy lusta vagy, akkor nem mondj neki semmit, de menj tegyél valami hasznosat, dolgozz valamit, segíts másoknak.

Ne sértődj meg senkin aki kritizál, hanem ne mondj rá semmit, ne tegyél ellene semmit, viszont fogadd el, hogy igaza van akkor is, ha még nem érted miért mondja ezt rád.

Ha bűntudatod van, akkor igaza KELL LEGYEN a másik embernek, csak még nem látod át, hogy miért.

Pont így lehet kitörni ebből az ördögi körből. Ne vedd fel az ilyen triggerelőket, hanem köszönd meg neki, vagy azzal, hogy megfogadod magadban és nem mondasz semmit neki, vagy szó szerint csak köszönd meg, hogy felhívta egy olyan dolgora a figyelmed, amit te még nem vettél észre magadban.

Itt szerintem az volt a szituáció, hogy eljúdáskodod-e az apád titkát, a pszichopata viselkedését, miszerint a saját belső lelki feszültségét otthon, a saját szerettein töltötte ki, és elmondod-e a halála után a falubelieknek, hogy milyen ember volt. De te nem mondtad el, jól döntöttél, viszont mágis van még valami elintézetlen dolog. Ezért mondom, hogy addig tegyél ellene, amíg érzed a bűntudatot, amg kérdésed van ezzel kapcsolatban, hogy jól vagy rosszul cselekedtél-e.

Elvileg mindkettőt meg lehet magyarázni.

Szerintem nem tettél sem jót sem rosszat. Bűntudatod ne legyen, de ha van, akkor okkal van, amit azzal tudsz elmúlasztani, amiket írtam.

Leléphetsz, akkor nulláról kezded külföldön az életed, de akkor te építed fel magadnak és nem kell a falubelieknek a rosszallását hallgatni, viszont ott külföldön is meg fognak találni baromságokkal, amit szintén fegyelmezettséggel tudsz kivédeni. Nem belemenni mások triggerelésébe, bosszantásába, ez nehéz, mert nem lehet mindig 100%-os paranoiával élni.

Ha meg maradsz a szülőföldeden, akkor eldöntheted, hogy mások te fejedben lévő rosszallását pörgeted, mert nem biztos, hogy nem tudják a dolgait, csak ugyanúgy nem beszélnek róla, mint ahogy te sem nekik.

Tehát a fejed rakja össze azt amit vélsz, hogy vélhetően nem kedvelnek amiatt, hogy nem törődtél a (pszichopata) apáddal.

Lehet, tudják jól milyen volt, mert kitudódott valamikor, hogy ver benneteket, de nem merték soha nagydobra verni.

Nem tudhatod, hogy ki mit tud apádról. Attól, hogy egy ember a közértben előhozakodott ezzel, nem biztos, hogy a többi száz ember meg ugyanezt gondolja.