Hogyan kérdezzem meg a szüleim , hogy a barátom hozzám költözhetne-e?

Ha nem vészhelyzet van, nem költöztetném a pasimat a családomhoz.

Költözött hozzám úgy, hogy barátokkal éltem albérletben, nagyjából egy korosztály, mégis voltak nézeteltérések.

Egyébként most te mennyire vagy önálló? Te mennyit adsz bele a szüleid költésgeibe? Magadnak főzöl, mosol? Vagy hazaadsz x ezer forintot, de a szüleid főznek,vásárolnak, mosnak mindenkire?

Mert ebben az esetben ez olyan, ha a pasidat odaviszed, mintha mégegy gyereket vennének a nyakukra. Az, hogy beszáll a költségekbe, édeskevés. (szerintem)

Ha meg külön mostok, főztök, stb, abból adódó nézeteltérések is lehetnek. Ha szülő lennék, nem engednék ilyesmit őszintén szólva, csak akkor, ha szorult helyzetben van a gyerekem párja és nincs más választás.

De csak azért, mert ti együtt szeretnétek élni, de a pénzt sajnáljátok rá, nem engedném meg.

A ti kapcsolatotokra sem lenne jó hatással így együtt élni, abban a tudatban, hogy a szüleid ott vannak a másik szobában és nincs kettesben néhány szabad percetek/órátok.

Én mérlegelném a helyedben, mi a fontosabb. Önerőre gyűjteni, vagy a pároddal lakni. Ha egészséges keretek között szeretnétek élni, akkor ne sajnáljátok albérletre a pénzt.

Nem tudom, hol éltek helyileg, de most elég alacsonyak az albérlet árak, én is ennek köszönhetően engedhettem meg magamnak életemben először a saját albérletet, lakótársak nélkül.

VAGY, vegyetek ki egy nagy szobát, ahova engednek párokat és nincs sok lakótárs.

Budapesten én most 70 ezerért találtam lakást, szobák vannak már 40-50 körül + rezsi.

Ha ezt felezitek, az havi 30-40 ezer/fő, amellett még ha kevesebbet is, de tudtok félretenni, hacsak nem 150ezret kerestek. A szabadság szerintem ennyit megér.

Meg ne próbáljad a zsarolásra búzdító tanácsot megfogadni!

"Mer ti is így meg úgy" a lehető legrosszabb módszer.

Akármilyen jó emberek is szüleid, a zsarolásnak nem fognak engedni.

A fentire válaszuk lehet: "igaz, de nem volt vita abból, hogy melyik műsort nézzük a TV-ben, vagy kinek kell adott pillanatban jobban a család számítógépe".

A zsarolás először ellenérzést, majd később csatává alakul, ami csak a legjobb esetben nem lesz durvább szócsatánál.

.

Csak felelőtlenek javasolják a zsarolást, mert nekik teljesen mindegy, mi lesz veletek. Baj esetén pedig hangoztathatják: "no úgye, én megmondtam"!

.

A legkártékonyabb állatfaj az a kibic, aki beleszól (beleszólni akar) a játék menetébe anélkül, hogy lapot kapott volna!

Amit ki tudsz hozni az esetből, az mind szép szóval, későbbi harag nélkül történjan.

Nem, nem mindenki albi mellett gyűjt önerőre, de nem is támogatnak a szülők sem mindenkit.

Engem például sosem támogattak.

De nem akarásnak nyögés a vége, mint említettem, egy szobát is kivehetnétek fillérekért kb. Az, hogy mennyit kerestek.. Én sem keresek hű, de sokat, 21 éves korom óta albiban élek, valamennyit mégis tudok félretenni.

Egyébként meg nem akarok negatív lenni, de 20 éves vagy. Nem biztos, hogy 21-22 évesen közös hitelt vennék fel a párommal. Vagy évekig a szüleiddel akartok élni?

Nekem 26 évesen ért véget a kapcsolatom, 8 év után. Most gondolj bele, ha lenne még egy közös lakáshitelünk is...

Sok víz lefolyik még évek alatt a Dunán, sokat fogtok még változni, bármi történhet.

Persze szép, hogy gyűjteni akartok, az sosem árt. De a kérdés, hogy meddig akartok a szüleitek nyakán élni emiatt és érdemes-e 21-22 évesen a közös lakásvásárlásba esetlegesen belevágni...

De nem kell zsarolni a szülőket.

Normális ember belátja, hogy illik megadnia minimum azt a segítséget, itt ő kapott a saját szüleitől, ha többet nem is tud adni. Tehát jó esetben a kérdező el sem jut zsarolásig, mert nem fogják azt mondani a gyermeküknek, hogy menjenek albérletbe, miközben nekik sem kellett.

Ha igen, ha ilyen lesz*rom szülők, akkoreg meg is érdeklik, hogy a gyerek ne álljon szóba velük.

Nos, én nem engedném meg, hogy odaköltözzön, mert nem szeretnék kerülgetni plusz egy főt a házamban.

Más, hogyha valaki heti 2-3x ott alszik, meg más, hogyha folyamatosan ott van.

Menjetek albérletbe - ehhez kérhettek segítséget a szülőktől -, és gyűjtögessetek ott. Hidd el, amíg a szülőknél laktok (teljesen mindegy, melyikőtökénél) gyerekekként fognak titeket kezelni.

Vagy b opció egy teljesen különálló, elszeparált lakrész, ahol magatokban lehettek, plusz a szüleidet sem zavarjátok.

És igen, mi is albérleteztünk, nagy cucc, de nem is volt "jaj, saját lakás kell"-hiszti egy 2,5 éves párkapcsolatban, mert tök irreális dolog.

3 év az SEMMI, és amíg nem éltetek együtt, ÖNÁLLÓAN, felejtsétek el a közös házat, meg hasonló marhaságokat. Sokan összeköltözés után döbbennek rá, hogy bizony ez az ember nem az az ember, akivel x éve már kapcsolatban vagyok.

Ugyanis teljesen más együtt élni, meg néha egymásnál aludni. Rengeteg a konfliktusforrás, a bosszantó apróságok, amik egy idő után simán szakításhoz is vezehetnek.

Pl.

- más napirend

- ki főzzön, mosson, takarítson és mikor (sok egybites elvárja, hogy a nő vigye a háztartást munka után!)

- széthányja a ruháit, összejárja a felmosott padlót

- nem pakol el, minden nap 3x főtt ételt enne

- ki kell szolgálni, mert egy kávét nem képes készíteni stb.

- vagy épp rendmániás, aki már attól idegbajt kap, ha fél cm-rel odább van a sótartó