16 éves vagyok, lány. Van egy fiú akivel közel kerültünk egymáshoz.. És apukám többször megemlítette, hogy "szerelmes vagy mi? Túl sokat nyomkodod a telefonod" és kérdeztem hogy és ha igen, akkor mi vaan? S mondja hogy én túl kicsike vagyok stb...

Majd jársz, mikor vége a vészhelyzetnek.

A kormány bejelentette, hogy ha nem jön közbe

valami, akkor szünet után ismét bejártok.

Addig nappal a szabadban, parkokban tudtok találkozni.

ha nem is tudsz róla, de a hárad mögött a szüleid igenis büszkék..mert normális vagy, életkorodnak megfelelően "érett"..tehát nincs szégyellni valójuk..

Arról még nem mer beszéln aoukád, hogymkislányom...be ne kapd a legyet..csak imádkozik..

Ugyanis magából kiindulva nagyon jól tudja, hogy a fiúk ilyenkor piszkosul fel vannak spanolva, aztán hamar megvan a baj.

A titkos találkák a legbonyolultabb szervezést igényelnek..én is voltam ennyi idős, tudom..

Tanácsot nem adhatok, de okos vagy(vagytok) megoldjátok a találkákat.

(ha lehet, ne parkban egy fa, vagy bokor alatt, vagy egyéb méltatlan helyen)

Apukád örül, hogy tetszik valaki, és nem bántásból "cukkol".

Viszont félt is, hiszen te vagy az ő "kislánya" - nyugi, én 32 évesen is még mindig apa kicsi kincse vagyok, de ez normális ;) -, és mivel férfi, tudja, milyenek a fiúk, főleg kamaszként.

És hogyha látja, hogy éretten álltok a kapcsolathoz, valamint megbízhat benned - ez fontos, ne élj vele vissza, mert akkor tényleg szigorú lesz -, meg fogja engedni, hogy találkozzatok. De ne hazudozz, háríts, ha kérdez, őszintén válaszolj.

Én is voltam 16, szerelmes, de sosem titkolóztam apa előtt, így pedig simán megengedte, hogy találkozzak a fiúval, ott aludjak náluk (soseem történt semmi). Annyit kért, hogy mindig legyen nálam óvszer, mert nem szeretne korán nagypapa lenni, és akármi baj van, ne sumákoljak, hanem mondjam el neki, mert nem fog megutálni, kitagadni.