Miért van az, hogy anyukám nem bírja elviselni, ha nem szólhat bele abba, hogy mit csinálok, mert önálló vagyok?

Pár dolog rólam és anyámról.

17 és fél éves vagyok, fiú. Anyukám 54 éves, egyedül nevel 3 éves korom óta, emrt elváltak apával. Egész nap itthon van, soha életében nem járt el munkahelyre vagy "dolgozóba"(- ahogy kiskoromban hívtam apa munkahelyét) ingatlanbizniszt folytat, néha telefonál csak, de akkor nagyon. Ideje nagyon nagy részét a kedvenc könyvei olvasásával tölti vagy a teraszon vagy a nappaliban az ablak mellett.

A helyzet a következő. A legegyszerűbb, legjelentéktelenebb döntéseket sem tudja rámbízni, megőrül, ha kicsúszik valami az irányítása alól.

Mai "összetűzés": Holnap délután randim lesz, egy lánnyal elmegyek sétálni, meg beszélgetni (lényegtelen). Szóba került valahogy, hogy ma lefürdök. Ne kérdezzétek, hogy hogy, nem emlékszem.

Én meg mondtam, hogy áhh nincs kedvem, majd holnap.

És egyből elkezdett idegeskedni, hogy holnap? óra közben? NAP közben?

Most menj fürödni!

Én meg bármit csinálok, hiába mondom, hogy csak első két óra lesz, köti az ebet a karóhoz, nem hagy magamtól dönteni.

És akkor mi van, ha holnap nap közben fürdök le, órák után? Semmi.

Sokkal frissebb is leszek..

Aztán még van olyan, hogy bármilyen döntést hozok magamtól, azt nem tudja elfogadni. Mindig, minden áron bele kell szólnia és módosítani, hogy "neki hogy legyen jó". Szintén a legjelentéktelenebb dolgokról is. Például: Egyik haveromhoz átmennék, mert vett egy simsont és ott b*sszuk az idegeinket, mert nem jó a váltó :D. Semmi az egész, bejelentem, 1 óra max, ha el van fogadva átmegyek 8 utcányival odébb, ha nem akkor nem. Ennyi.

De neeem. Anyám nem ilyen egyszerű. Miért mész át? Minek mész át? Miért maradsz ennyi ideig stb stb.

És nekiáll variálni. Ne maradj ennyit, fél órát max, és gyere haza. Melyik úton jössz? a Rezedán?

Ha meg azt mondom, hogy fél órát leszek ott akkor meg kevés.

Basszus. 17 éves vagyok és meg van szabva, hogy nekem mi a jó, olyan dolgokban is amihez anyámnak annyira semmi köze, hogy még részt se vesz benne. Csak azért, hogy neki belül megnyugvása legyen.

De értitek? Őszi szünet van. Otthon döglök a szobámban, semmi dolgom. Anyám a nappaliban az ablak mellett olvas, ő is döglik úgymond.

De amikor meg hív a "tesó" (haverom, hogy szereljünk motort) akkor meg már baj minden. Valamiért nem tudja megérteni, hogy nem vendégségbe megyek, hanem összezsírozni magam könyékig és jól érezni magam. Azért hívott, mert jó barátok vagyunk, mindketten értünk hozzá, ha elhúzódik 3-4 órát, akkor sincs baj. Az óvodások is szétszedhetetlenek, ők is órákig játszanak egymással.

Hát szóval így kontrollál. Nem tud beleegyezni abba amit én döntök. Mindenképpen módosítani akar mindenen.