Mit szólnál ahhoz, ha a 25 éves lányod elmondaná neked, hogy egyszer pár éve terhes volt, de nem akarta megtartani és elment abortuszra?

#30 Mindenkinek meg lehet, van aki szerint az évi 1 abortusz is normális, szerintem csak az ha mondjuk életében 1x (max 2x előfordul), szerinted az ha egyáltalán nem megy el abortuszra.

Ez még oké is, de szerintem az kicsit erős hogy valaki emiatt tagadná ki a saját gyerekét (nem tudom már hogy azt te írtad-e) és közben meg mártírkodik hogy gyilkos egy meg nem született élet miatt, miközben ő ezt élő felnőtt gyerekével ezt tenné és ezért akadtam ki

Én szomorú lennék.

De tudom mindenki lepontozhat mert itt ünnepelni kell az abortuszt mint a női önrendelkezés csúcsát.

32-es:

Itt nem azért vannak lepontozva az abortuszellenesek, mert nem tudjuk megérteni őket... hisz ilyen dolog miatt mindenki szomorú lenne, bár lényegesen a abortuszt átéltet kell sajnálni. Csupán amiket írnak (kitagadná a lányát / erőltetné, hogy megszülje és örökbe adja / vád, hogy megölte a saját gyerekét / soha többé nem beszélne vele stb.) az ami lepontozásra ad okot. Én legalábbis nem értem, hogy miért tudják ennyire elítélni a saját gyereküket a felelős gondolkodása és döntéshozása miatt, míg önmagukra képesek anyaként tekinteni ilyent írva.

32 vagyok.

Hát a kitagadas/nem beszélek szerintem is hülyeség, hiszen nagyon fontos a megbocsátás, nincs jogunk büntetni ezért egy felnőtt felelős embert ki a gyerekünk.

De azért én nem ezt látom a felelős gondolkodás példájának, és én sem tudnék szabadulni attól a gondolattól, hogy eldobta, megolte a gyereket.

Én próbálom úgy nevelni a gyerekeim, hogy sose kerüljenek ilyen helyzetbe, de ha mégis, akkor kapjanak támogatást hogy a kevesebb karral járó utat valaszthassak és az szerintem az élet és a felelősségvállalás.

Első körben mindent meg fogok tenni, hogy ha majd a gyermekem lesz maximálisan bízzon bennem és soha ne érezze kellemetlenül magát, esetleg szégyenben, stb.

Ha hibázik, ha baj van, bármi akkor hozzám akármikor fordulhat.

Szerencsére egy tökéletes anya-apa van mellettem, akik eszerint is neveltek, a mai napig mindent megosztok velük.

A kérdésre a válaszom: szomorú lennék, leginkább amiatt, hogy meg kellett járnia ezt az utat, és hogy milyen hatással lehetett a lelkére, volt akinek elmondhatta? Volt akiben támogatásra lelt?

Megkérdezném, mi történt, miért döntött így és ELFOGADNÁM. Ennyi.

27N, abortusz után 1 hónappal.

Szüleim az első pillanattól elfogadták a döntésem, mindenben mellettem álltak és állnak is.