Szégyen, ha valaki csúszik az egyetemen?
Végzős egyetemista vagyok. A múlt tavaszi félévet még teljesen jól átvészeltem, viszont a mostani már egyáltalán nem megy és úgy érzem, hogy ez főként a koronavírusnak és a digitális oktatásnak tudható be (hogy elszigetelődtem az emberektől, szinte 0-24 a szobában kellett ülnöm a gép előtt, nem ért semmilyen inger, senkivel nem tudtam rendesen megbeszélni semmit és a közvetlen környezetemben is volt több fertőzött, valaki meg is halt). Először csak azt vettem észre magamon, hogy fáradékonyabb, kedvtelenebb és motiválatlanabb lettem, többet aludtam, feljött rám pár kiló és nehezebben tudtam koncentrálni az órákon. Viszont később már sokkal rosszabbul voltam. Szinte az egész napot átaludtam, de teljesen fel is borult a napirendem (tehát pl. nem tudtam este időben lefeküdni, hajnalig forgolódtam és napközben az óráim között/után aludtam), sokat sírtam, mindenen stresszeltem és idegeskedtem, egyáltalán nem tudtam koncentrálni (sem az órákon, sem a tanulásra, sem semmire). Mindeközben nem volt kedvem és erőm semmihez, nem érdekelt semmi és abszolút nem éreztem semmit. Volt, hogy reggel felkelve hánytam, remegtem és szédültem. Egy idő után már ott tartottam, hogy nem ettem normálisan (max. valami édességet vagy kekszet magamba tömtem), nem tisztálkodtam normálisan (pl. csak akkor mostam hajat, ha az órán be kellett kapcsolni a kamerát), nem tartottam rendet magam körül (ugyanabban az ágyneműben és ugyanabban a pizsamában aludtam heteken át, a szemét és poharak a padlón stb.) és hasonlók. Próbáltam összekaparni magam és pl. jobban beosztani az időmet, mozogni kicsit, odafigyelni az alvásra és étkezésre, takarítani stb., de egyáltalán nem sikerült. Azt éreztem, hogy ez nekem túl sok, nem vagyok képes ennyi mindenre odafigyelni, ennyi mindennel egyszerre foglalkozni stb., stb. és csak még rosszabbul lettem. Még arra sem voltam képes, hogy mondjuk pihenés címén megnézzek egy filmet. A félévem is teljesen elcsúszott, egy darabig még tudtam tartani a tempót, de mára már egyértelművé vált, hogy nem vagyok képes befejezni ezt a félévet és nem tudom teljesíteni a követelményeket. Ez pedig önmagában is mindenképpen csúszással jár.
Ezt mind elmondtam a szüleimnek -illetve látták is, hogy hogyan viselem ezt az időszakot - de csak nagyon mérgesek lettek, csalódtak bennem és nem értik a problémámat. Csak azt mondogatták, hogy eddig is meg tudtam oldani mindent, milyen jó jegyeim voltak, mindig készültem, szorgalmas voltam, ezek után mégis miért adnám fel, ez mekkora szégyen, de mások is megcsinálták valahogyan stb. Nyilván engem is bánt a helyzet, nem ezt szerettem volna és én is csalódott vagyok, félek, de azt gondoltam, hogy majd talán megértik és segítenek. De nem, sőt.
Nem. Nekem van olyan ismerősöm, akivel 2006-ban kezdtem a főiskolát és valahogy tavaly, vagy az előtt végzett.
Csak néztem, amikor FB-on láttam a diplomaosztós képet. Akkor még úgy volt, hogy csak 10 évig járhatsz, utána elküldenek, de ezek szerint nem.
a leírt tünetek alapján depressziós vagy. ezt senki nem érti meg, aki nem járt még ilyen cipőben, így a szüleidtől se várd.
kérj segítséget pszichológustól, és ha jobban leszel, majd folytatod
Egyáltalán nem az, covidtól függetlenül se lenne az. A mostani helyzetben meg főleg nem az, elég rendkívüli körülmény áll fenn.
Sajnálom, hogy ennyire megviselt a szüleid reakciója, szerintem helytelen volt, támogatniuk kéne inkább szülők révén. Nem a te hibád, hogy lelkileg kikezd ez az egész helyzet és szerintem fontosabb az egészség, mint a jegyeid és az egyetem. Nem éri meg, hogy kikészülj és megvár következő félévben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!