Hogyan mondanád meg annak a személynek aki megkérdezi , hogy mi a baj, hogy igazából ő maga a baj? Apa-lánya kapcsolat.

Velem is pont ez van csak anyámmal. Én is sokáig rosszul éreztem magam miatta, mert érzékeny vagy és az érzelmi zsarolása nagyon rosszul érintett. De mivel ezzel folyton fáhdalmat okozott nekem, megkérdeztem magamban, hogy kell ez nekem? És úgy döntöttem hogy nem. Szóval ha rákérdezett hogy miért nem akarok vele találkozni, akkor elmondtam hogy mert szörnyű gyerekkorom volt miatta. Úgysem veszíthetek már semmit. Hisz ha megsértődik (meg is sértődött) akkor ennyi, nem kell többet vele beszélnem és átélnem újra a lelki terrort. De egy idő után rájött hogy azért mégiscsak szeretne velem találkozni és belátta hogy ahhoz neki kell változtatni, mert én nem kerestem. Szóval néhányszor beszéltünk hogy konkrétan mi volt a bajom. Nem változtatott semmit magán, de próbálja visszafogni ha nagyon ritkán járok hozzá. (Ha sűrűn találkozunk azt hiszi hogy minden jó és megbocsájtottam és már mindig járni fogok hozzá és akkor újra kezdi)

Szóval ennyi, sosem lesz jó kapcsolatotok, mert az ilyen emberek egyszerűen ilyenek és nem lehet velük megbeszélni a problémákat mert teljesen máshogy látják, de azért egy felületes viszonylag probléma mentes kapcsolatotok lehet.

Bocs, de a "múltat" nem lehet, nem is szabad addig elfelejteni, amíg meg beszéltük, rendbe nem tettük.

Nincs abban semmi "terror", ha ő panaszkodni akar, és megbízik benned, hogy még panaszkodhat is neked.

A baj ott van, hogy amikor ő kérdezi, hogy mi bajod, te azt felelnéd, hogy ő maga. Amikor aztán azt írod, hogy az a bajod, hogy panaszkodik.

Őszintének kell lenni, és azt és úgy elmondani neki, ahogy itt leírtad.