Miért függök még 28 évesen is ennyire a szüleim véleményétől, megerősítésétől?
Egyszerűen nem tudok előrehaladni az életben, mert úgy érzem, mintha nem tudnék tőlük független személyként létezni. Állandóan érzem magamban az apám hozzáállását az élethez, egy csomó döntésemnél mintha megszólalna belül és kioktatna.
Depressziós vagyok, mert hiába vagyok nagyon intelligens, az összes eddigi lehetőségemet elpuskáztam, és attól félek, hogy már nem fogom tudni bepótolni a gondtalan fiatal éveket, amik kimaradtak. Valamiért elkezdtem nem hinni és nem bízni magamban és van egy nagyon nagy hiányérzetem belül, amit úgy érzem, viszek magammal mindenhova, bárhova is megyek.
válasza:Ne a gondtalan, fiatal években mérd az értékedet!
Fogadjunk a hülye facebook miatt látod így!
40-45 éves emberek is pályát módosítanak; nincs valakid valahol az országban, akihez el tudnál menni?
válasza:"A gondtalan, fiatal éveket pedig engedd el, előre nézz, ne hátra."
De miért engedjem el, ha egyszer mindig erről álmodozom? Semmi másra nem vágyom, mint arra, hogy egy társaság része legyek, hogy hülyeségeket csinálhassak, hogy kicsit "tomboljak". Meg akarom érezni a saját függetlenségemet, a saját erőmet. És önálló teljesítményt akarok.
Mik az elvárásaim? Alapjáraton egy nagyon érdeklődő, intelligens fiatal vagyok, de középiskola vége felé valami elromlott bennem és elkezdtem félni az élettől. Ezt az állapotot szeretném visszaállítani.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!