Visszahúzódó gyereknek 2-3 szobás kollégium vagy albérlet?

Most a gyerek visszahúzódó vagy félénk? Nagyon nem ugyanaz a kettő.

Egy visszahúzódó embernek egyszerűen nincs szüksége non-stop társaságra, mert introvertált, egyedül tud feltöltődni. Szerintem nekik baromi rossz ötlet a kollégium nulla magánszférával.

Ha félénk, akkor meg ezt le kellene küzdeni. De a félénkség mértékétől függ, hogyan, nem biztos, hogy az a jó, ha a mélyvízbe dobják.

Kedves kérdező!

Ki fizeti a révészt?

Mert gondolom az albérlet lényegesen drágább lenne, mint a kollégium. Ha a szüleid fizetnék, akkor igenis pályázd meg a kollégiumot, és ha fölvesznek lakj ott.

Ha magad fizeted, és ki tudsz fizetni egy albérletet magadnak, akkor hajrá!

5 évig voltam koliban középsuliban. A végén, amikor már komolyan tanulni kellett, csak úgy tudtam elviselni hogy 3-an csendes lányok összeköltöztünk az utolsó fél évben, és normálisan hagytuk egymást élni, tanulni.

Az osztályunk többi tagjáról ezt nem tudnám elmondani, az egész középsuli csak a túlélésről szólt számomra, és egyetem előtt tudtam hogy nem akarom megint azt a közeget.

Beletelt egy időbe mire meggyőztem a szüleim (nyugira és tanulásra hivatkozva), és nem is voltunk jó anyagi helyzetben, de egy szobát segítettek kibérelni 3 évig, utána meg elkezdtem dolgozni és mindent magamnak fizettem már.

Az volt a legjobb mikor már nem kellett lakótársakkal sem együtt lakni, hanem max a pasijaimmal. Ha visszagondolok a kolira, kiráz a hideg, kivéve talán azt az utolsó fél évet.

Ja és bőven lettek barátaim egyetemen így is, 3-mal 12 év után is nagyon közeli barátok vagyunk, szóval nem a koli dönti el, lesz-e valakinek társasági élete.

32/nő/introvertált

Szerintem, ha van rá lehetőség, akkor inkább albérlet. Maximum ki lehet előbb próbálni a kollégiumot hátha bejön, de akkor még később esetleg lehet albérletre is váltani.

Azért gondolom így, mert a kollégiumban az a legkisebb gond, hogy összebarátkozol-e a szobtársa(i)ddal vagy sem :D Nem tudom, hogy a hozzászólók közül ki lakott koliban és ott milyenek voltak a körülmények stb., bár azt sem vonom kétségbe, hogy valakinek tökre bejön a kolis életforma... Én az egyetem kezdete óta kollégista vagyok (lassan 3 éve) és ki lehet bírni, de azt hiszem ezzel el is mondtam, hogy mit gondolok róla. Nálam minden félévben előjön, hogy "nekem ebből elegem van". Nincsen bajom az emberekkel, szerencsére (lekopogom) nekem eddig mindig teljesen normális (vagyis értelmes, rendszerető, tiszta, nem lopós stb.) szobatársaim is voltak és a kolink is meglepően jó állapotú. Ugyanakkor engem egy idő után már kikészít az állandó alkalmazkodás (mert te még tanulnál sokáig, de a másik már aludna/te nyitott ablakkal aludnál, a másik csukottnál/te aludnál, a másik még csak akkor kezd el készülődni a fürdéshez és zörög vagy egy órán át/átjön a nem tudom ki meglátogatni/te korán kelsz, a másik még alszik vagy fordítva stb., stb.) és, hogy nincsen semmi magánszférád. Szerintem ez borzalom, én nagyon nem szeretem és mindezt egy saját szoba például már tök jól megoldja. Úgyhogy, ha nekem lenne lehetőségem választani, akkor mindenképpen az albérletet választanám. Akkor is ugyanúgy tudsz barátokat szerezni, sőt akkor szabadon át tudod őket hívni magadhoz és sokkal több, sokkal normálisabb programot is lehet szervezni (mi is mindig ahhoz megyünk, aki albérletben lakik, mert a koliban le kell jelenteni a portán, x óra után fizetni kell, úgyis zavarja a szobatársad stb.). Cserébe viszont van magánszférád is.

#23-as vagyok.

Én is introvertált vagyok. 3 ágyas szobában laktam 2 másik lánnyal, és nem volt semmi gond. Szerintem kell ilyen környezet, hogy valamennyire ki tudjon nyílni. Én ajánlom a kollégiumot!