Külföldön élő! Ti mennyivel támogatják a szuleiteket?

Nem támogattuk őket mikor kint éltünk. Azért mentünk ki, hogy a leendő családunknak legyen hol laknia pl. És ők ezt tudták is, nem vártak semmit.

Fél évente jöttünk haza. Mindig hoztunk csomó ajándékot, úgy örültek, nagyon boldoggá tettük egymást ilyen dolgokkal. Persze mikor mentünk vissza és maradt forintom én mindig odaadtam Anyunak, hogy költse erre vagy arra. 😊

Egyébként.. Ilyenekben még segítettünk:

- elromlott a mosógép, vettünk egyet

- volt valami nagyobb kiadás, kifizettük

De ezek pl évente egyszeri esetek.

Megkérdezhetem, hogy mennyi idős? És te mennyi vagy? Miért nincs munkája? És 1 emberről beszélünk?

Egyetértek 15-ös válaszolóval. A szülő döntött arról, hogy életet ad, nem te kérted. Innentől kezdve ezzel a döntésével vállalnia kell az ezzel járó kötelességet, hogy ellát, felnevel, stb.

Ha érzelmileg zsarol és az életedre telepszik, akkor nem is téged szeret, hanem magát, így nem nevezhető szülőnek.

Pénzbeli támogatást nem küldök, mert egy életképtelen testvérét támogatja ő is a nyugdíjából, és akkor az általam adott pénz is odamenne, én pedig nem annak a nőnek szánom.

Múltkor, (tavaly nyáron), amikor kocsival voltunk otthon, vittem neki egy mobilklímát, (panelban nagyon meleg van, ennek nagyon örült). Évente jövök haza, elviszem olyankor nagybevásárolni, könyvesboltba is, válogathat magának, ilyesmi. De rendszeresen nem küldök, amúgy is, egyetemista lányom van itt kint, van mire költeni.

Nem támogatjuk őket rendszeresen anyagilag. Természetesen megtennénk, ha szükség lenne rá, de nincs. A szüleim egyszerű emberek, kellemetlen nekik "tartozni", és a gyerekektől elfogadott anyagi támogatást is tartozásnak értékelik. Szerencsére most, hogy már sem én, sem testvéreim nem lakunk otthon, több mindent megengedhetnek maguknak, több marad a kasszában is. Természetesen, ha valami úgy adódna, maximálisan támogatnánk őket minden tekintetben. Természetesen, amikor otthon vagyunk, veszünk ezt-azt, pl legutóbb néhány új bútort, de ezt is csak nagy nehezen fogadták el. Ők a szerencsésebbek közé tartoznak: saját, tehermentes házban laknak, mindketten dolgoznak.

Viszont azzal a felfogással, sem én, sem szüleim nem értünk egyet, hogy valaki elvárja a gyerekétől az anyagi támogatást cserébe azért, mert felnevelte. Van ilyen a családunkban, ezért többször beszélgettünk már erről otthon. MI azon az állásponton vagyunk, hogy amennyiben szükség van rá és a gyerek megengedheti magának, természetesen támogassa a szülőt. de ez nem szabad, hogy elvárásból fakadjon. Ez nem valamiféle visszafizetése annak, amit a szülő a gyerek felnevelésére fordított. Ugyanis a gyerek nem kérte az életét. Szülő vállal gyereket, nem fordítva.