Anyukák és apukák nem féltek attól hogy megnőnek a gyerekek és egyedül maradtok?

Nekem felnőttek a gyerekeim és nem maradtam egyedül. Igaz, soha nem is féltem ettől, mert nem magam szórakoztatására hoztam őket világra.

Van párom, vannak barátaim és közös barátaink, de ami a lényeg, hogy azzal, hogy felnőttek a gyerekek és saját életük van, még nem veszítettük el őket.

Miért kéne olyasmitől félni, ami az élet legtermészetesebb része...?

A gyerek "vendég a háznál".

Ezt mindenki pontosan tudja, legkésőbb a fogantatás pillanatától - de igazából a saját tapasztalatából még sokkal korábbról...

Nekünk nem rég költözött el a kisebb gyerekünk is. Egy hétig volt fura.

Mitől féljünk? 50 évesek vagyunk. Talán majd ha 20-30 év múlva egyikünk elmegy végleg...

Addig elszórakoztatjuk egymást.

Gyerekekkel is jó a kapcsolatunk. Stb..

Láttam olyat -elszorult szívvel-, hogy szeretettel, gyöngédséggel kocsiban tolja az idős házaspár a gyereket, aki nem beszél, nem jár.

De már 20 körüli lehet.

Az a jó, ha kirepülnek, önálló szabad gondolkodású felnőttek lesznek. A szülők meg teszik a dolgukat, ami a gyereknevelésen kívül az életútjuk része. Az öregségtől, a haláltól meg mindenki tart, mert nehézségekkel jár, ha van gyerek, ha nincs.