Miért kell ennyire komolyan venni ezt? (Roma kérdés, ha nem tudsz szépen válaszolni, ne is írj!)
Szóval idén leérettségiztem, nem tudom hogyan tovább, mit kezdjek az életemmel és hogy egyáltalán mit szeretnék csinálni életem végéig. 18 éves vagyok, nem gondolom, hogy elég érett lennék egy ilyen komoly döntés meghozatalára(meg amúgy sem, nagyon gyerekes vagyok).
Tudni kell rólunk, hogy mi magyar-cigányok vagyunk. Anyám folyton veszekszik velem, hogy menjek egyetemre (felvennének, az utolsó 2 évben kitűnő voltam, egyedül matekból hoztam össze egy gyenge négyest, azt is magántanárral). Legfőképpen azért veszekszünk állandóan, mert szerinte nekem dupla annyit kell teljesíteni, mivel roma vagyok és bizonyítsak, meg ő is tanult, legyek én is az. Nem gondolom, hogy nem lennék tanult, rengeteget olvasok, de ha egyszerűen nem tudok mit kezdeni az életemmel, akkor miért kell folyton vitázni ezzel kapcsolatban? Teljesen megromlott a viszonyunk emiatt. A háttér sztoriról annyit, hogy a dédnagyszüleim holokauszt áldozatai lettek, anyu a cigánytelepen nevelkedett(nem élt nyomorban, sem putriban soha, viszont szegények voltak), később aztán apámmal úgy döntöttek, kitörnek onnan. Tanultak mindketten, felköltöztek Budapestre, majd onnantól fogva ketten felépítettek egy kisebb "birodalmat". Nem vagyunk barna bőrűek egyébként, szóval annyira nem látványos a dolog. De nehogymár az alapján ítéljenek meg engem, hogy mi a származásom, amit nem is én választottam! A legtöbb barátnőm magyar, kis százalékuk roma csak, nem hiszem, hogy ez befolyásolna bármit is. Én nem veszem magamra a cigányozást, mert tudom én azt jól, hogy én és a családom nem vagyunk "olyanok", és soha nem is leszünk! Engem nem érdekel ez a téma. Ő ezt nagyon sérelmezi, pedig sosem bántották őt emiatt, hiszen már tiszteletet vált ki másokból, azért amit elért az életben. Nem vagyunk milliomosok, de jól élünk, és ez a lényeg. Mindig is tudtam, hogy sosem leszek olyan dolgos, mint ő. Egyszerűen nem bírja a tétlenséget, ő ilyen. Apám kevésbe, ő dolgozik, mert muszáj neki, de nem gondolom, hogy szeretné is. Na mindegy, ezeket azért írom le, hogy nagyjából lássátok a körülményeket, semmi oka nincs erre a nagy aggodalomra a származásommal kapcsolatban. Elhiszem, hogy azt akarja, hogy a lánya sikeres legyen és megálljon a lábán magától, de bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban, és mintha a falnak beszélnék mikor ezeket elmondom neki. Elmennék dolgozni, bárhova, míg nem döntöm el mit akarok vagy kitaníthatna engem, segíthetnék a cégükben, de nem akar erről hallani, mindenképpen el akar küldeni egyetemre.
Hogy értessem meg vele, hogy ez már nem az az idő, amiben ő felnőtt, és hogy nem akarok egyetemre menni(most még)? Ne értsetek félre, nem a tanulással van a bajom, engem is frusztfrálttá tesz ez a helyzet, nekem a legrosszabb ez a kapuzárási pánik. Azzal van a bajom, hogy nem tudom az utam, hogy mihez kezdjek. De az biztos, hogy nem akarok jogot tanulni.(Ő ezt szeretné leginkább) Csak én vagyok ebben a helyzetben a tovább tanulással kapcsolatban?
18/L
válasza:A kerdes ertelmetlen, kerdes nincs is benne, csak teleregeny!
A lenyeg: Ha nem akarsz egyetemre menni ne menj, amugy is ma màr kezd elavult lenni a diploma kerdese, kezdenek rajonni, az nem eletkepes, hogy csak aktatologatokbol all a vilag, sokkal fontosabb a szakma! Es szakemberekbol iszonyatos hiany is van! Kulfoldon is!
Egy jo szakember, boven a diplomas felett tud keresni!
Az, hogy 18evesen nem tudod mit akarsz, kicsit megneheziti a dolgokat...erdemes palyaorientacios tanacsadasra menned.
Az meg, hogy cigany vagy e vagy sem, tok m1. Magyarok kozott is van eleg bunozo, ostoba, tanulatlan, agressziv, lop-csal-hazudik tipus.
válasza:Én megértem az anyukádat, mert én pont ugyanezen mentem keresztül, amin ő, és aki nem tapossa végig ezt az utat, az fel se fogja milyen kemény és mennyire könnyen el is lehet veszíteni.
De én pont ezért elég keményen nevelem a gyerekeimet, mert nem akarom, hogy ilyenek legyenek, mint te, hogy 18 évesen csak pislog a világba és azt se tudja eldönteni, hogy merre akar elindulni. Azt akarom, hogyha váratlanul meghalok, ők akkor is feltalálják majd magukat. Hidd el, hogy ez a jó világ csak addig tart számodra, amíg ők fizetik. Aztán ha gondolnak egyet, vagy elveszitik, akkor hirtelen rájössz majd, hogy a nettó rasszista Magyarországon majd minden lesz, csak könnyű nem cigányként boldogulni. Függetlenül attól, hogy te milyen vagy. Mert negatív diszkrimináció csak papíron nem létezik, a valóságban nagyon is van és működik.
Azért írtam a cigányságot, mert nem én, hanem anyukám görcsöl rá miszerint ne hozzak szégyent a cigányságra. Gondolom.
#7: nem tudom, mit szeretnék, nincs különös hobbim, csak olvasni szeretek. A Nem vagyok Miriamot már olvastam könyvben, nem is olyan rég. Valamire nagyon ráéreztél. :)
#9: Nyelvet viszont szeretek tanulni, beszélek angolul elég jól mert van egy amerikában élő félig magyar baràtnőm akivel volt alkalmam gyakorolni, és nem rég spanyolul kezdtem el, mert tetszik. Minden jót kívánok én is neked!
#10: Kedvenc tantárgyam az angol és a történelem volt szinte általános koromtól kezdve. El is szeretnék indulni valamerre, csak még nem tudom merre. Hidd el, folyton "kísérletezem". Még a fotózást is fontolóra vettem mert szeretek szép fotókat csinálni.
#11: Én is így látom. De ez már nem az a világ amiben ő felnőtt, ezt a rasszizmusra értem. Ettől is félt, pedig nincs oka.
#12: Az szinte biztos, hogy NEM fogok jogot tanulni, mert nem érdekel és már a témától is depressziós vagyok.
#13: Azért az nem így van, nem fekszem egész nap és nem csak úgy vagyok. Mondtam, hogy keresek egy jó állást akár, de hajthatatlan. Egy barátnőm is csak érettségivel elég jól keres, nem nagy szám de én még otthon élek szóval az is lenne valami.
#15: Ha valaki az alapján ítél meg, hogy minek születtem, ahelyett, hogy azt nézné milyen ember vagyok én, nos, az nem az én gondom! Igen, a tanulás fontos és nem állítottam azt, hogy nem. Nem ez volt a kérdés lényege. Azzal is tisztában vagyok, hogy az a helyzet amiben vagyok, nem az én érdemem hanem a szüleimé. Nem lesznek mindig itt, ezt is tudom.
#19: Hidd el, rohadtul mély hálát érzek a szüleimért és az életemért, nagyon szerencsès vagyok. Komolyan mondom. Múltkor voltunk vidéken nagyszülőknél, és az odavezető úton keresztül kellett menni egy szegény cigány negyeden. Épp azt mondtam, mennyire más lennék, ha ide születek.
#20: A szakma jó ötlet, hogy legyen valami a kezemben. :) Erre gondoltam, csak hát ők többet várnak tőlem...
#22: Azért nem vagyunk egyformák, kedves válaszoló. Nem ismersz, ne gondold, hogy "csak pislogok a világban". :) Nem akarok lézengeni, akarom, hogy tudjam mi az én utam és mi az amihez értek. Ezt keresem magamban, csak ők MOST azonnal akarnak elküldeni egyetemre. Ez a baj. Mint mondtam, szívesen megyek dolgozni. Bármikor. Igen, tudom, hogy vannak rasszisták akik akkor is gyűlölnek ha normális vagy, ez van. Nem tudok mit kezdeni vele! Nem az én problémám, ez a gyűlölet nem engem öl meg belülről, hanem őket, szóval egészségükre.
Mindenkinek köszönöm a választ.
válasza:ez a mai generáció "hibája" (mindegyik generációnak van amúgy): a mai fiatalság későn kezd el gondolni a jövőre és amikor elér oda gyorsan kéne dönteni,de ettől lefagy és a kudarc elkerülése végett inkább meg se próbálja. Röviden féltek a jövőtől és féltek attól, hogy amibe belevágtok abban hibázni fogtok ezért egyszerűbb nem belevágni.
Csakhogy ez nagy butaság, elkezded az egyetemet, kiválasztasz ez szakot, na már most az első évben még át is mehetsz egy másik szakra az egyetemen belül és jelentkezhet a következő évben egy másik egyetemre teljesen másik szakmára akár. Közben van időd eldönteni az aktuális egyetem bejön.-e vagy sem. De ez a jujj nem vágok bele mert mi van ha és már 18 évesen kapuzárási pánik, háát elég szánalmas szerintem. Inkább vágj bele, minthogy kihúzd magad alóla és az anyukád nyomására fogjad...
válasza:A 24es elég durván fogalmazott, de igaza van. Én anno a jelentkezési lap leadásának napján este hatkor írtam be az egyik választott szakot, azt is ismerős (felnőtt) ajánlására.
Aztán később átvariáltam a sorrendet, mert meg akartam próbálni, szóval ez az utoljára rábökött lett az első, és fel is vettek. Én akkor szeptemberben azt éreztem, hogy hazaértem, azóta is imádom a szakmámat. Pedig csak egy utolsó ötlet volt.
A húgom meg évekig készült műszaki karra, kitűnő tanuló volt, fel is vették, majd rájött, hogy utálja, és kövi évben újrakezdte tanárin. Ég és föld a kettő. :)
A lényeg, hogy kezdj valamit, ne otthon vakarózz, hogy hátha elédlebeg életed célja. Ha nem tetszik, amibe kezdesz, később is lehet változtatni, de a semminél csak jobbat választhatsz.
válasza:#24: Megértem az álláspontod és igazad is van, még egyet is értek veled. Tényleg félek a jövőtől, de valamit így is úgy is meg kell próbáljak. Nem szeretném sokáig húzni a halasztást.
Felpontoztam mindenkit, kivéve az olyanokat mint a #27-es. 😅
válasza:Az a baj, hogy anyukádnak valahol igaza van és jót akar neked. Teljesen mindegy, hogy tanult vagy-e vagy sem, egy munkahelyen ha megtudják, hogy roma vagy akkor eleve hátránnyal indulsz. Ez sajnos így van, egy kalap alá veszik az összeset. Dolgoztam HR-en, láttam mik alapján szelektálják a jelentkezőket.
Én a helyedben tanulnék bármit (származástól függetlenül), pláne ha van hozzá hátterem. Lehet most nem látod, de később meg fogod bánni és munka mellett rosszabb lesz tanulni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!