Hogy mondjam meg az apukámnak, hogy nem szeretnék vele élni? L/28

Azért az egyessel nem értek teljesen egyet. Én megértem amúgy hogy édesapádból sokszor eleged van és nem bátorítalak hogy ha ennyire rossz vele lenni és igénytelen hogy akaszd a nyakadba. Ez egy tipikus példája annak amikor az elvált szülők gyereki isszák meg a válás levét. Érthető hogy nem akartad az apádat egyedül hagyni. Azis értehető hogy saját életet akarsz végre és nemis lenne helyénvaló a saját boldogságod feláldozni. De mérlegelned kell ha az apádat egyedül hagyod akkor is meglesz e majd tudjátok e látogani kapcsolatnak meg kellene maradnia. A család fontos. Igazán mindig csak a véredre számíthatsz. Mégiscsak felnevelt és szülőként biztos őis rengeteg áldozatot hozott érted.

Sajnálom hogy ilyen helyzetben vagytok. Probáld rendezni a kapcsolatotokat. Közöld vele egyenesen a problémát de ne bántóan. Mert ha valakivel közlöd hogy teher a számodra és magára hagyod.. Azzal biztos mélyen belelépsz a lelkivilágába. Mindig gondold ilyenkor magad a másik fél helyébe is. Könnyebb a döntés.

Biztosan találtok olyan megoldást ami mind kettőtöknek megfelel.

Inkabb a 3as.

Azt mondanam hogy szeretnek levallni a szuleimrol ahogy a kortarsaim onallosodni meg ilyenek hogy mar nem lany lenni hanem nő:d

Plusz a tisztasagmaniad miatt is kulon kell koltoznod.

De majd latogatod gyakran

"Apu, kedves az ötleted, de a férjemmel szeretnék családot alapítani, nem veled. És tudod, van az a mondás, hogy olyan messze kell költözni a szülőktől, hogy papucsba ne tudjanak átjönni."

Ezt a papucsos dolgot amúgy viccesen anyámnak is elmondtam.. 😃