Hogy mondjam meg, hogy nem iratkoztam be az egyetemre?

Budapesten éltem és nőttem fel, ott is szerettem volna egyetemre járni (kb mindenkim ott maradt). Végül nem oda vettek fel, hanem Szegedre.

Tudom, hogy az orvosira bejutni már magában nagy dolog, ezért nem mondhattam, hogy bocsi, de nem jövök és inkább ülök otthon egy évet, vagy ki tudja, mennyit. De közben éreztem, hogy nem akarom, nem ez az én utam és amikor nézegettük a lakásokat, hogy milyen óráim lesznek, akkor nem az öröm fogott el, hanem a gyomorideg. Szeptember elejére már abban sem voltam biztos, hogy én orvos szeretnék lenni. Így kihagytam a beiratkozást, most meg csak úgy vagyok... Leginkább Budapesten vagyok a barátomnál, vagy a legjobb barátnőmnél, jelenleg ők ketten tudják ezt csak. A szüleimnek meg áradozok, hogy éppen milyen órám van, kikkel ismerkedtem meg és hogy mennyire szeretek "itt". Először úgy voltam vele, hogy elmondom nekik rögtön, aztán a lakást adjuk ki, én meg visszaköltözök a családi házunkba. De aztán gondolkoztam, hogy végülis nem tudom, hogy mit szeretnék kezdeni magammal, azt sem tudom, hogy szeretnék-e az orvosira járni és egyszerűbb lenne kész tervvel odaállnom eléjük. Viszont ez nincs, az idő pedig telik... Nem akarok lebukni, és úgy járkálni az utcákon, hogy attól félek, mikor látnak meg a szüleim, vagy egy ismerősöm, stb. Meg félek, hogy az is feltűnik nekik, hogy a szegedi lakásban alig van fogyasztás.

A barátom szerint nem kéne féljek, ilyen megeshet bárkivel és hogy jobb, hogy most gondoltam meg magam, nem akkor, amikor már elpazaroltam több félévemet.