Hogy mondjam meg, hogy nem iratkoztam be az egyetemre?
Budapesten éltem és nőttem fel, ott is szerettem volna egyetemre járni (kb mindenkim ott maradt). Végül nem oda vettek fel, hanem Szegedre.
Tudom, hogy az orvosira bejutni már magában nagy dolog, ezért nem mondhattam, hogy bocsi, de nem jövök és inkább ülök otthon egy évet, vagy ki tudja, mennyit. De közben éreztem, hogy nem akarom, nem ez az én utam és amikor nézegettük a lakásokat, hogy milyen óráim lesznek, akkor nem az öröm fogott el, hanem a gyomorideg. Szeptember elejére már abban sem voltam biztos, hogy én orvos szeretnék lenni. Így kihagytam a beiratkozást, most meg csak úgy vagyok... Leginkább Budapesten vagyok a barátomnál, vagy a legjobb barátnőmnél, jelenleg ők ketten tudják ezt csak. A szüleimnek meg áradozok, hogy éppen milyen órám van, kikkel ismerkedtem meg és hogy mennyire szeretek "itt". Először úgy voltam vele, hogy elmondom nekik rögtön, aztán a lakást adjuk ki, én meg visszaköltözök a családi házunkba. De aztán gondolkoztam, hogy végülis nem tudom, hogy mit szeretnék kezdeni magammal, azt sem tudom, hogy szeretnék-e az orvosira járni és egyszerűbb lenne kész tervvel odaállnom eléjük. Viszont ez nincs, az idő pedig telik... Nem akarok lebukni, és úgy járkálni az utcákon, hogy attól félek, mikor látnak meg a szüleim, vagy egy ismerősöm, stb. Meg félek, hogy az is feltűnik nekik, hogy a szegedi lakásban alig van fogyasztás.
A barátom szerint nem kéne féljek, ilyen megeshet bárkivel és hogy jobb, hogy most gondoltam meg magam, nem akkor, amikor már elpazaroltam több félévemet.
Mindenképpen mondd el a szüleidnek, hidd el, valamilyen szinten tapasztalatból beszélek. Egyik hazugság követi a másikat, a végén még te is elhiszed, hogy igaz az, amit mondasz.
A másik részére megy annyi, hogy menj el dolgozni, de csak addig amíg el nem kezdődik az egyetemed. Pénzt kereshetsz, ráadásul még kaphatsz motivációt is. Inkább tanulsz, mint alja munkát végezz. Vagy tanulj, tényleg, de ne legyél ennyire pesszimista. A végén úgyis rájössz mi akarsz lenni.
"Dolgozni nem tudnék elmenni normális helyre, mivel egyelőre egy érettségim + 2 db nyelvvizsgám van. Ilyen minimálbéres munkának meg nem lenne sok értelme... Meg ha kiadnám a lakást, akkor annak a bérleti díjából + a havi pénzemből simán elvagyok, szerencsére ez nem probléma."
Ez most komoly? Ennyire élettelen vagy? A lakast anyádek vették neked, tudod te miről beszelsz egyaltalan? TE adod ki a lakást? TE? És abból fogsz élni, meg még a zsebpénzedből amit szinten anyadekrol húzol le, mert hogy minimálbérért nem mesz sehova? Add istenem hogy ez kamu kérdés legyen, könyörgöm neked.
Elmondom neked hogy 2 nyelvvel, érettségivel akárhova elmehetsz konkretan, igaz, lehet hogy csak 140 ezerért, de legalább tudnád anyadek hogyan tudtak lakást tolni alád. Komolyan nem szégyelled magad? Eltarthatnád magad még egy teljes évig, és várnád hogy ők finanszírozzanak? Egy ilyen hazugság után?
"Meg ha kiadnám a lakást, akkor annak a bérleti díjából + a havi pénzemből simán elvagyok, szerencsére ez nem probléma."
Ez a te lakásod? A saját pénzedből vetted? Mert ha nem, akkor nálam bizony ezt is eljátszattad volna. Ha ajándékba vettem neked, máris visszakovetelnem, mert érdemtelen vagy rá: azért vettem, hogy légyen hol laknod, amig az egyetemre jársz-nem jársz egyetemre, nincs tobbe lakasod. Es igenis elmennel dolgozni, akar minimalberert is, mert en nem tartanalak el egy percig se tovabb.
"A lakast anyádek vették neked, tudod te miről beszelsz egyaltalan? TE adod ki a lakást? TE?"
Mivel én vagyok a tulajdonos, ezért igen, én.
De ez az anyagi része nem hinném, hogy ide, vagy bárki másra tartozik. Nem fogok éhenhalni, mindenki megnyugodhat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!