Hogyan tudtátok elfogadni, feldolgozni azt, hogy az exetek új párjának be van mutatva a gyerek, ismerkednek, ott alszanak, stb?
Sziasztok!
Exemnek 1 évvel a szakításunk után most lett pár hónapja (konkrétan másfél) új párkapcsolata, ahol a férfinak szintén van egy 12-14 év körüli gyereke a volt házasságából. A mi gyerekünk 4-5 éves.
3-4 héttel a megismerkedésünk után szép lassan elkezdtek átjárogatni, 1-2 órára, vagy többre, de csak akkor, amikor a gyerek akarja. Ha nem, akkor nem.
Nekem ezt nagyon nehéz elfogadni, valahol biztos azt a tényt is, hogy az exemnek új partnere lett, de valahol azt is, hogy a fiam egy idegen férfival van. Nem minden nap, hanem heti párszor, de félek, hogy ez hová fog vezetni vajon, mert nyilván az exemnek az a célja, hogy jó kapcsolatot ápoljon az új partnerével. Mert lehet idővel már ott is aludnának, stb. Az összeköltözéstől meg egyenesen irtózom.
Szóval hogy sikerült ezt elfogadni, feldolgozni annak, akinek szintén nehezebben ment?
A gyerekemmel amúgy jó a kapcsolatom, sokat beszélünk, sokat látom személyesen. Tehát nem eltűntem az életéből, hanem jelen vagyok szinte minden nap.
Félek, hogy átfogok értékelődni az exem szemében hétvégi apukává, vagy kéthetente apukává, hiába mondja, hogy akkor látom, amikor szeretném, akkor viszem amikor szeretném, meg tiszteletben tartja a mi hármunk triumvirátusát, hogy ettől függetlenül mi vagyunk a gyerekünk szülei, és nem más.
Nem volt bíróság bevonva a dologba, ugyanis nem voltunk házasok, nem volt miért elválni. A szakítás meg nyugis volt, nem volt indokolt pereskedni, mert gyereket elhelyezni.
Köszönöm szépen az eddigi segítő válaszokat!
3-as, már mondtam neki, és erre azt mondta, hogy nem akar sem a gyereknek, sem nekünk ártani azzal, hogy "kiiktat" engem, vagy leépít, vagy bármi. Nyilván a gyerek életéből, nem a sajátjából.
Nagyon próbálom én is tudatosan kezelni ezt, vagy adagolni neki az én érzelmi világom, mert ő még a partner előtt mondta, hogy szeretne velem jóban maradni, és igyekszem egyre kevesebb vívódásomat közölni vele, mert nem akarom magamra haragítani az exem, vagy a távolságot növelni. Mert ugye érek el semmit azzal, ha nekimegyek bármivel, ezt már beláttam.
Valahol ő intelligensebben kezeli, mint én. Mondjuk ő szakított, ő már mással van, nyilván egy boldogabb állapotban könnyebb ezt tudatosan kezelni, mint annak, aki még pörög az emlékekben, meg érzelmekben.
A ti gyereketek 4-5 éves? Csak saccolsz, pontosan nem tudod hogy 4 vagy 5? :O
Te örökre az apja leszel, senki nem tudja átvenni a helyed. Örülj neki hogy mostantól eggyel több olyan ember lesz az életében aki szereti, és akire számíthat.
Természetesen tudom, hogy mikor született a gyerekem, mert apás szülés volt, és még a percre is emlékszem. ;) Feledhetetlen élmény, megfogni azt a kis törékeny pöttömöt, aki bent lakott 9 hónapig... Na mindegy.
Ami még foglalkoztat, és elképzelhető, hogy csak rodeózás az érzelmek miatt, hogy vajon bízhatok-e az exemben, tényleg igazat mond-e azzal amiket írtam, vagy csak hiteget, hogy megnyugodjak.
Kérdeztem már tőle azt is, hogy ha nekem lenne párom, akkor mit szólna hozzá, mondom nem hiszem el, hogy teljesen higgadtan kezelné. Erre annyit mondott, amit az első válaszoló is, ha szeret téged, meg a gyermekünket, akkor az már jó. Na de mennyi olyat olvasni, hogy még az is újra megsiratja a szakítást, aki szakított, előbb lett partnere, majd idővel a szakított fél is talál valakit. Lehet örömében, lehet bánatában, de millió ilyet olvasni, hogy szakítottam, bepasiztam/csajoztam, majd az exem is talált valakit, és előtörtek az érzelmek, még ha csak egy rövid időre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!