Kidobjam a saját apámat a házamból?
3 éve húzódik az ügy, egy bátyám van, ő elherdálta a családi házunkat majd az anyósához költözött, azóta nem beszélek vele. A szüleim elváltak apa albérletbe költözött és alkoholizálni kezdett, mi anyával pedig rokonokhoz mentünk. Abba kellet hagynom a tanulmányaimat (átmentem esti tagozatra) és elkezdtem dolgozni és ezerrel sporolni majd vettem egy erősen felújtandó házat. Apámmal megbeszéltem ha felhagy az alkoholal élhetnénk megint egy fedél alatt, sőt megköszönném neki hogyha segítene a ház felújításában, teltek szépen a napok hónapok haladtunk a házzal és az életünk is kezdett nyugissá válni aztán újra előkerült a szemét báttyám majd megkavarta ismét a dolgokat ennek köszönhetően megint összevesztek anyámék és apám elkezdett megint inni, próbáltam vele beszélni szépen,csúnyán most ott tartok hogy hátráltat, nehezíti az életemet illetve anyámét. Anyának két munkahelye van, én is reggeltől estig dolgozok hét napból 6-ot,ezzel párhuzamban ő jelenleg az infarktusa miatt eddig táppénzen most munkanélküli segélyen van és egész nap otthon fekszik az ágyban tévézik és iszik, és amikor otthon vagyunk mi "pihenni" akkor is folyamatos a vita, veszekedés. Nem akarok már semmit csak egy kis nyugalmat, jelen helyzetben a racionális döntés az lenne hogy szólok neki hogy szálljon ki az életünkből menjen albérletbe de ugyanakkor ha belegondolunk ők neveltek fel és megadtak nekem mindent,amit csak lehetet, figyeltek rám és neveltek. Szar rakás ember vagyok ha kiteszem? Vagy van más megoldása is a dolognak?
20/f
Hasonló körülmények között éltem. Ott apámmal volt a nagyobb baj, kisebbik pedig anyámmal, de mindkettő problémás ember volt.
Apámmal hasonló okok miatt szakítottam meg a kapcsolatot, anyámmal pedig lépéstávolságot tartok, mert hasonló típusú embert talált maga mellé, de ezt már szóvá is tettem neki. Ésszerűen gondolkodva tudom, hogy jó döntést hoztam, hogy elköltöztem otthonról, ráadásul fel a fővárosba, s köztünk 172 km van. De valahol a lelkiismertfurdalás megvan, pedig tudom, hogy csak annak lehet segíteni, aki hadja. Egy életem van, amit nem kértem, és azért, mert ők a szüleim még nincs joguk arra, hogy tönkretegyék az életemet a viselkedésükkel.
Azt hiszem te is eljutottál a felismerésig, de érzelmileg nem tudod megtenni ezt a dolgot. Elengedni nagyon nehéz, de az már egy pozitív dolog, hogy tisztában vagy azzal, hogy mi a helyes út, és mi a megoldás.
Apád döntésében nem lehetsz hibás, és a viselkedéséért nem vállalhatod a felelősséget, és a következményeket. Ellenben tönkretehet.
Lehet viszonylag olcsón szobákat bérelni, vagy vannak teljes albérletek is.
Költöztesd oda, amíg redbe szedi magát.
Szerintem meg küld el...az édesanyád bírja ennek az iszákos pasasnak a kötekedését?
Dobd ki, akkor talán észhez tér (bár ilyen embernél nem valószínű)
Egy alkoholistával hiába "beszélgetsz", ahogy azt sok válaszoló írja. Csak tönkretesz titeket.
Esetleg béreltek neki egy kis albérletet és odaköltöztetitek. A többi költségét, étkezés, tisztálkodószerek, alkoholizálás, stb. meg oldja meg maga.
Így ugyan nektek pénzbe kerül, de nem kell otthon elviselni. Illetve otthon nem lesz fogyasztása.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!