Milyen kapcsolatban vagytok az apátokkal?
Nekem mindvégig normális volt az, amiről később kiderült, hogy nem.
Az én apukám: mindig csendes volt, leginkább “igen” vagy “nem” vagy “nem tudom” válaszokat adott. Bármilyen családi összejövetel volt, ő csendben ült, sose szólalt meg, és ha kérdeztek tőle bármit, akkor is csendben volt, vagy azt mondta “nem tudja”. A mi kapcsolatunk is felszínes, kérdez a pénzről,kajáról, egyetemről és vége, amikor pedig mesélnék neki valamit, akkor csak hallgat, nem igazán kérdez, ritkán fordul ilyesmi elő. Max letudja azzal h bólogat. Nem emlékszem mikor beszélgettem vele egy jót, vagy rendesen. Anyámmal elváltak még kiskoromban, hasonló problémákra hivatkozva. Azóta egyedül él, nem igazán vannak barátai, csak pár ismerős, akikkel néha elmegy sportolni valamit, de nincs barátnője, nem is érdekli a “csajozás”. Legtöbbet a természetben van, olyan tevékenységeket csinál, ahol egyedül lehet, pl elmegy gombát szedni, vagy kertészkedik.
Ha étterembe megyünk, akkor is csak csendben ül, és a létfontosságú kérdésekre reagál.
Nektek milyen kapcsolatotok van az apátokkal? Ez normális? Vagy vmi személyiségzavar/depresszió?















Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!