A legtöbb szülő hogyan viseli hogy nem "zseni" mint Kanye West? Hogy a gyerekei inkább néznek fel egy magát zseninek valló sztárra?

Nekem eddig eszembe sem jutott, hogy probléma lehetne, ha nem vagyok zseni.

Egy sztár gyerekei meg ugyanúgy néznek (nem FEL, hanem RÁ) a szülöre, mint bármelyik másik gyerek a szüleire.

"A legtöbb szülő hogyan viseli hogy nem zseni mint Kanié West?"

Nem értem a kérdést. Miért hozod párhuzamba a szülők halmazának zsenialitás után epedezésését, amit ráadásul a Kánya Weszttel definiálsz?

Mi köze van egy szülő típusú embernek egy amerikai, kőgazdag, de bolond idióta zenei producerhez?

Könyörgöm fejsd ki, hogy mit akarsz kérdezni.

Egyrészt ő aztán minden, csak nem zseni. Még ha Stephen Hawking-ot mondtad volna...

Másrészt meg a gyerek szeretete, otthoni légkör és megértés egyáltalán nem attól függ, kinek van magasan az átlag fölött az IQ-ja. Ha nagyon alatta van, az már lehet gond, de zseninek nem kell ahhoz lenni, hogy szeretni lehessen egymást és jó családként lehessen élni.

Nekem ugyan nincsen gyerekem, de nagyon remélem, hogy ha lenne, ezt abszolút megértené, és nem holmi celebekhez akarna hasonlítgatni engem.

Anyám mentális beteg, már a születésem előtt is gyógyszeres kezelésre szorult. A gyerekkorom az ő "mindent tudó bölcsességeit" hallgatva telt. Felnéztem rá, hiszem ő mindent olyan jól tudott. Persze akkoriban még nem tudtam, hogy ezek egy beteg ember téveszméi. Egy olyan emberé, aki nem képes azt mondani "nem tudom".

Szerintem nem az a lényeg, hogy zseninek lássanak a gyerekeid, hanem, hogy őszintének lássanak, mert ha egyszer megkérdőjelezik a hitelességedet onnan nincs visszaút. Amikor felnőnek már úgysem Kanye Westre fognak felnézni (ideális esetben), akkor már azt fogják látni, hogy amit tudtál megtettél értük.

7

túl hamar lelőtted, hogy trollkodsz.. pedig ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni