Anyám teljesen paranoiás, az őrületbe kerget! Elvárja tőlem, hogy én is olyan legyek, mint ő. Mit tegyek?

Mindig is paranoiás volt, őt mindenki bántja, őt mindenki kibeszéli, minket hallgatnak a szomszédok, mindenki faggatja őt, aztán mindenki viszi róla a beszédet, stb. Nem beszélhetek a szomszédokkal egy percet se úgy, hogy ne azt kérdezze utána, hogy na faggattak-e, miket mondtam, stb. Leginkább annak örülne, ha senkivel se beszélnék semmit. Szent meggyőződése, hogy a felső szomszéd (egy özvegyasszony) az erkélyen utána hallgatózik, azért van kint és bagózik állandóan, hogy halljon valamit róla és aztán azt vigye a városba... Tiszta elmebaj! Apám se beszélhet senkivel, főleg ezzel a nővel nem (holott csak a hogyléte felől érdeklődik a szomszédnő). Suttogni kell otthon, ha normál beszédhangon beszélek, az már kiabálás és csukja be az ablakot, nehogy hallják... Egyszer pár évvel ezelőtt rászóltam anyámra, a mai napig emlegeti, teljes árulásnak élte meg, hogy nem akartam paranoiddá válni, mint ő. A mai napig nem tud túllépni rajta, hogy nem fújom ugyanezt az elmebajt vele.