Nem panaszkodás, csupán próbálnám megtartani a jó kapcsolatot a szüleimmel, tanácsokat kérnék, aki volt már hasonló cipőben. Megoldás?

Szóval, 26 éves nő vagyok, már 2 éve párkapcsolatban, szüleimmel élek még, mivel picit nagy a távolság köztem és a párom közt. Idáig még vártam azzal, hogy odaköltözzek páromhoz, munkám és sajnos szüleim miatt is.

Félek, ha közölném velük, hogy költözöm, nagyon összevesznénk.

Ma is volt egy kisebb konfliktus. Hazajöttem munkából, és megkérdezték meddig van a munkaszerződésem. Mondtam hogy október vagy november. Apám felemelve a hangját megparancsolta, hogy akkor menjek intézkedni, beszéljem meg a főnökkel, hogy hosszabbítsák meg a munkaszerződésem. Olyan rosszul esik, hogy szinte egész életem, az ő saját döntéseikből áll. Nem is gondolnak arra, hogy esetleg 26 évesen gyereket szeretnék? Összeköltözni párommal?

Múltkor anyu odabökte apunak, hogy nem lenne jó már egy kis unoka? Apa persze csak annyit mondott, hogy nem, inkább egy kutya.

Néha úgy érzem, lehet egyszerűbb is lenne az életem, ha jól összevesznénk, és nem beszélnénk. Tudom gyerekként csúnya ilyet mondani, de annyira tanácstalan vagyok. Esetleg akinek van valami tapasztalata, hogy vészelte át ilyen szülőkkel, vagy milyen a kapcsolatuk költözés után, stb az ossza meg velem, köszi