Szerintetek nem érthető, hogy nem érzem jól magam egy ilyen közegben?

Összevesztem a családdal, mert azt mertem mondani, hogy már alig várom, hogy végre elkezdődjön az egyetem és visszamehessek a kollégiumba. Egyszerűen utálok itthon lenni és ezerszer jobban éreztem magam a kollégiumban. Még csak azt sem tudom mondani, hogy rossz lenne a kapcsolatom a családommal, mert egyszerűen nincs is közöttünk semmilyen kapcsolat. Nagyon kevés időt töltünk együtt, hiszen a szüleim nap közben dolgoznak, csak délután érnek haza és mindenki megy a maga dolgára. Apukám rendszerint eszik, levetkőzik és utána estig befekszik a tv elé, eszik, netezik, tv-t néz, eszik, netezik... ez váltakozik. Anyukám pedig elmegy a boltba, majd estig nyomkodja a telefonját/kertészkedik/cigizik vagy főz. Abszolút nem szoktunk egymással beszélgetni és nálunk nincsen semmilyen közös családi programunk sem. A szüleim sem beszélgetnek egymással, max. csak anyám lecseszi valamiért apámat, apám meg elpanaszolja minden nap ugyanazt, hogy milyen rossz a munkahelye vagy éppen melyik testrésze fáj. Én régebben még próbálkoztam és felvetettem ötleteket, hogy csináljuk ezt és azt, menjünk el ide és ide, vagy próbáltam velük beszélgetni, de semmi. Nem is tudnék velük beszélgetni semmiről, nincsen semmi közös témánk, közös érdeklődésünk és őket nem érdekli semmi, nem csinálnak semmit, nem foglalkoznak semmivel. Semmi levegő nincsen a lakásban, mert az ablakot nem szabad kinyitni és ráadásul anyám is bent cigizik. Full sötét van, mert a függönyöket nem szabad elhúzni. Takarítani és rendet rakni is max. én teszem. Nem jöhet át hozzám vagy hozzánk senki sem, de alapból minden családi ünnep (pl. születésnap) előtt is már megy a rinyálás, hogy csak ne kelljen menni sehová… nem mintha bárki is foglalkozna velünk. Persze, ők a szüleim, felneveltek, támogatnak stb. és ezért hálás is vagyok nekik, de én ettől már lassan rosszul vagyok. Nem vagyok rá kíváncsi, ahogy apám egy szál gatyában a hájas testével, lihegve, izzadtan döcög az egyik kanapéról a másikra, vagy miket néz az interneten és nem akarom hallgatni anyámat sem, hogy most éppen mivel henceg, hogy bezzeg ő mennyivel jobb mint az apám vagy mártírkodik a főzés miatt. Totál depresszív, befásult, élettelen, komor a hangulat itthon és ennyi idő után már én is félek, hogy kezdem érezni magamon, hogy lassan rám is hatással van ez. Nagyon hiányzik az úgymond "normális élet".