Szerintetek a szüleim elengednének Debrecenből Nyíregyházára?

Ha ezt a kérdést fel kell tenni, ennyi infóval, akkor biztos hogy nem engednélek sehova, max a sarki boltba.

Hány éves vagy?

Én is ilyen voltam, hogy meg se mertem kérdezni. Mert nálunk nem az volt, hogy nem mehetsz és ennyi. Olyan volt, mintha folyamatosan vékony jégen járkálnék körülöttük, vagy ha két időzített bombával élnék együtt, amiket bármivel robbanthatok. Olyankor jött az ordítás, hogy mégis mit képzelek, honnan vannak ilyen ötleteim, gondolkozzak már, mit gondolok, biztos xy-tól jön az ilyen, na majd megnézhetem magam, minek nekem telefon stb. stb. stb. Volt olyan is, hogy mehetsz, persze, vagy olyan, hogy nem és ennyi. De nem nagyon lehetett tudni, hogy mi lesz, teljesen kiszámíthatatlan volt. Sokszor az volt a baj, hogy ha a NEM volt a válasz, meg az ordibálás stb. akkor nem csak nem mehettem, hanem még valami másba is belerondítottak, csak úgy, mert felcsesztem őket.

Hany éves vagy? Miért mennél? Egyedül mennél? Pontosan hova? Meddig maradnál?

13-as,pontosan ugyanez volt a helyzet nálunk is. Én is azt utáltam nagyon, hogy teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy egy egyszerű kérdésből indokolatlan őrjőngés és szidalmazás lesz, vagy csak simán 5 perc alatt túllépünk mondjuk egy olyan volumenű kérdésen, hogy pl. elmehetek-e az osztálykirándulásra, vagy kifesthetem-e a körmöm (azzal a lakkal, amit anyám vett nekem, nem az én kérésemre, de amikor először festettem vele a körmöm "korán kezdesz k*rváskodni" volt a reakció). De remélem a Kérdező nem hasonló okból nem meri megkérdezni, hogy mehet-e. Ha igen, akkor gondold végig, Kérdező, hogy megér-e neked annyit ez a kérdés, hogy ha rossz hangulatban kapod el őket, akkor az nem lesz kellemes. De ha "normálisak", akkor nem is értem miért nem mered megkérdezni.