Hogyan fogom ezt kibírni még 2 évig? Szerintetek mit tegyek, hogy elviseljem?
Anyámmal nagyon rossz a viszonyom, és egyre rosszabb.
Az öcsémet imádja, neki mindent elnéz, de nekem semmit nem tűr. Van amikor egy egyszerű ártatlan kérdésen ki tud borulni, mert olyanokat mond, hogy én ne kérdezzek tőle semmit, mert nem kíváncsi rám. Múltkor pl annyira kiborult, hogy vacsora közben olyanokat ordított nekem, hogy húzzak fel lefeküdni ha nem akarom, hogy elvágja a torkom.
Meg állandóan, ha amúgy ideges lelkiállapotban van, ami elég gyakori, és én ártatlanul kérdezni merek vmit, már egyből mondja, hogy k*ssoljak különben vér fog fojni/lerúgja a fejemet...stb.
Mindig azt mondja, hogy nekem nincsenek barátaim és soha nem is lesznek. Most van 2 barátnőm, az egyikkel gyakran járok el programokra mostanában, viszont ő biszex, ami anyám szerint =leszbikus. És anyám olyanokat vág a fejemhez őrjöngve, hogy tudja ám, hogy titokban csókolózunk, meg, hogy én azt akarok vele, azért találkozok vele annyit. Pedig erről szó sincs, én csak végre örülök, hogy van valaki akivel jóba vagyok, végre van egy barátom és eljárhatok vele. Ő amúgy általános iskolai osztálytárs, és elég régen beszéltünk már, pár hete vettük fel a kapcsolatot újra és anyám azt vágja a fejemhez, hogy ez nem igazi barát, hisz eddig 1 évig nem is keresett, tehát őt sem érdeklem. Pedig most nagyon jól megvagyunk, és most újra barátnők vagyunk, ha nem érdekelném nem találkozna velem.
Anyám mindig azt mondja, hogy teljes szívéből gyűlől, és, hogy bárcsak nem tartott volna meg, élete legrosszabb döntése volt, hogy megszült. Pedig én nem ártottam neki, az a baja, hogy lány vagyok, mert az öcsikém a sztár, az egyetlen jó döntés az életébe.
2 év mire 18 leszek. Addig viszont nem tudom hogy bírom ki. Akkor egyetemre megyek, kolis leszek, de erre is azt mondja, hogy nem vesznek fel engem sehova, pedig rengeteget tanulok. Apám meghalt, csak 3-an vagyunk. Nem akarom magamat sajnáltatni, de annyira elvagyok keseredve. Most is sírok, mert olyanokat mondott nekem amiket nem kívánok senkinek. Minden vágyam, hogy megszabaduljak tőle, de erre még 2 évet várnom kell.
Persze velem is van 1 fő probléma. Majd a kérdésem alá megírom, mert hosszú lenne.
válasza:Sajnos a szöveg alapján a kérdés nem kamu. Velem is ilyesmi történik. A teljes sztori itt érhető el:
https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..
válasza: válasza:Undorító bántalmazó anyád van, kérdező. Sajnos tényleg létezik ilyen, és semmit nem tehetsz ellene, egyszerűen azért nem, mert ez nem a te hibád. Ő a selejtes.
Csinálhatsz bármit, sosem leszel neki jó, darabokra vágja az önbecsülésed, tönkreteszi még a testvéreddel is a kapcsolatod, a látványos kivételezésével.
Menekülj, amint tudsz. Keresd meg az iskolapszichológust, rokont, bárkit, aki érdemben segíthet. Minél hamarabb szabadulsz onnan, annál kevesebb kárt tud tenni a lelkedben, bár már most is "tökéletes" munkát végzett.
El nem tudom képzelni, hogy az öcsédet egészségesen neveli, legfeljebb őt máshogy teszi tönkre, mint téged.
Nem a te hibád, ezt ne felejtsd el. Nem te vagy a rossz, ő a selejt nárcisztikus. Szeretnie kellett volna téged, de képtelen volt rá. Igazából a leírásod alapján meg se próbálta.
Az öcsémet úgy teszi tönkre, hogy elkényezteti, és mindent megcsinál helyette. Ő 13 éves, de nagyon az anyjához ragaszkodik, sehová nem megy el ahol nincs vele anyuci, és anya sem engedi egyedül (nélküle) sehová. Szóval belőle meg élhetetlent farag, mert nem akarja soha elveszíteni a kicsi fiát, nem akarja, hogy elköltözzön tőle.
Állítólag megpróbált szeretni, és szeretett is olyan 2-3 évesen, csak amiatt a viselkedésem miatt utált meg amit a kérdés alatt leírtam. Azzal kikészítem őt, pedig ez egy kényszerbetegség, nem tehetek róla és ellene.
De ez akkor sem elég ok arra, hogy így beszéljen velem. Az egy dolog, hogy idegesíti, hogy a legtöbb dolgot 2-szer, 3-szor is el kell mondania nekem újra, de emiatt még nem kéne gyűlölnie. És azt mondja, hogy már annyira megutált emiatt, hogy a jelenlétem is idegesíti.
Meg, ha tényleg normális, komoly dolgokról akarok beszélgetni, kérdezni (akkor nem kérdezek vissza), akkor is egy csomószor már leállít az első szónál, hogy nem akar velem beszélgetni, mert én nemtudok normálisan beszélgetni (a visszakérdezés miatt, amiről írtam a kérdés alatt). Pedig nem mindig csinálom ezt, van amikor tényleg normálisan tudnék vele beszélgetni, -e nélkül, de ő már nem is akar hallani tőlem semmit.
Meg ha értetlenkedek és nem értek vmit elsőre, pl. Hogy az miért úgy van ahogy? Meg, nem értem, akkor most ezt így kell?
-na és ő ilyenkor is kiborul, pedig csak biztos akarok lenni benne, meg kíváncsi vagyok.
A múltkor egy ilyen miatt borult ki, mert értetlenkedtem vmin, és elborult az agya, elmondott minden hülye k-nak meg fenyegetett, hogy megfog ölni.
Tudom, van akinek hihetetlen, hogy egy anya ilyen, és bár kamu kérdés lenne, meg bár ne léteznének ilyen szülők, de sajnos ezt tűrni kell nekem is, amíg el nemtudok költözni.
válasza:A leírás alapján anyukád nárcisztikus, nincs mit szépíteni.
Kis segítség, hogy Te magad el tudd dönteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!