Mit kezdjek a "nevelőapámmal"? Már nem bírom elviselni a hisztijeit

Az a problémám hogy éppen házfelújítás közben vagyunk, ezért a anyukámmal és az öcsémmel a "nevelőapám" (azért teszem idézőjelbe, mert nem vagyok hajlandó így hívni, nem érdemli meg) anyukájához költöztünk. Ha hisztizik akkor mindig neki van igaza, mindenki hülye rajta kívül, és csak az a jó amit ő mond. Az öcsém valamiért (és tényleg nem tudom hogy miért) imádja, anyukám pedig nagyon elnéző, olyan "majdabbahagyja" típus. Én nem vagyok ilyen, engem nagyon idegesít ha valaki hisztizik, függetlenül attól hogy ismerem-e vagy nem. Ennek hangot is adok amiért magyarán én vagyok a szar. Ezzel nem is lenne probléma, megszoktam már hogy nem én vagyok a kedvenc a családban.

Ma ez történt. Ülünk az étkező asztalnál, és megkérem hogy hagyja abba a hisztit, amire azt hitte hogy az anyukájának mondom mert vele veszekedett éppen. Mondtam hogy nem, ezt neked szántam. Ééés jött is a monológ.("többetérekmintte" jobbvagyokmintte" "idősebbvagyokmintte" és hasonlók) Erre én indulatból azt mondtam hogy:

"- Anya, ha visszaköltözünk, és ezt fogja csinálni én elküldöm a g@chibe!

(Erre nyilván jött a "- Naaaaa" és társai.)

"- Ez felnőttek világa! Nehogy azt hidd, hogy azért mert 3 hete jársz "a küzdősportom"-ra még nem vagy erősebb! Jóvan' akkor nem költözöm hozzátok, meg van oldva! Mit képzelsz, ha?" ( nem 3 hete járok egyébként) IGEN, TUDOM HOGY ÉN VAGYOK A HIBÁS EBBEN A HELYZETBEN, MERT NEM KELLETT VOLNA MEGSZÓLALNOM, TUDOM.... Hozzátenném, hogy bármikor amikor ez van, megkérem hogy hagyja abba, szóval nem egyből így szólok hozzá, de megsértődik, vagy jön a tipikus "-Te még csak gyerek vagy" és alázzuk porig a gyereket dolog.

Hogyan bírjam ki ezt a pár hónapot a visszaköltözésig, mert ez a kijelentésem után biztos hogy rosszabb lesz a helyzet?

Apukám nincs képben, a többi családtagom előtt teljesen másképpen viselkedik.

Elnézést ha hosszú lett, igyekeztem nem idegből írni több-kevesebb sikerrel. 16/L