Mi lenne a megfelelő megoldás?

Tehat inkabb anyad nyakan eloskodsz, mint a baratoden. Van benne valami, legalabb csaladban marad.

Ugy tunik, teljes egeszeben anyad a hibas, te teljesen nyilvanvaloan segitesz neki mindenben, es a szobad is tokeletesen rendben van mindig. Mire hazajon a melobol, te - mint 18 eves nagykislany -, osszedobtal valami kajat neki is, hogy szegeny tudjon pihenni. Ugy veszem ki a szavaidbol, hogy egyedul nevel (meg sem emlited apadat - vagy veletek el, de te egy nagy nullanak konyvelted el, akit emliteni sem erdemes), szoval anyad nyilvan rohogve osszedobja a tanulasod koltsegeit, a rezsit, a kajat, a ruhaidra valot, es nem is stresszes egyaltalan. Neki kulonben sincs szuksege semmilyen megertesre, sem sajnalatra, elvegre o az anyad, es szegyellje magat.

A megoldas?

Pl. fogsz egy tukrot, belenezel, es jol lekopod.

Vagy elhuzol otthonrol, elmesz dolgozni (elvegre az olyan konnyu, anyad is csak sajnaltatja magat, ugye?), es fizeted a tanulmanyaidat magadnak. Meg a kajadat, a szallasodat, meg ugy mindent, es ugy csinalsz, mintha nagykislany lennel. Mit sajnaltatod magad, rajatszol, hogy sajnaljanak...?

Szia, nem értek egyet az eddigi válaszokkal, bár nem vagyok szakember. Gyorsan írtam két tippet az érzelmi zsarolás témához:

- szakemberhez fordulsz (egyszer el kell érni, hogy mehess + rendszeresen és pénzbe is kerül, de így tuti kiderül, hogy merre van a gond)

- van egy könyv is, ami segít akár a helyzetet beazonosítani, akkár kezelni: Érzelmi zsarolás (Susan Forward - Donna Frazier). Vannak benne módszerek a kommunikációra is, hátha sikerül kialakítani egy hatékonyabb kommunikációt az anyukáddal. [link]

Írtam volna még pár gondolatot, de így látatlanban, írásban, szakértelem hiányában szerintem ez csak ártana. A netnél viszont biztos, hogy jobb egy könyv/szakember.

Feltételezve, hogy az első három válasz egy embertől származik, mindkét válaszadóknak van igaza. Anyám gyerekeként, és gyerekét már sajnos egyedül nevelő anyaként látom, hogy nem fekete-fehér a világ.

Nekem is vannak konfliktusaim anyámmal, aki aggódik, és ezért mindenbe beleszól, kéretlenül adja a tanácsokat.

Viszont valóban nagyon nehéz egyedül mindenben helyt állnom, és félek arra gondolni, hogy mi lesz, ha a hasonló korú gyerekem is kirepül.De ez az én problémám! A legnagyobb bánatom az lenne, ha úgy öregednék meg, hogy a gyerekem csak velem van, és egyedül maradna, ha meghalok. Nincs jogom őt magamhoz láncolni, hanem abban kell segítenem, hogy megálljon a lábán. Persze 18 évesen egyltalán nem biztos, hogy az a fiú az igazán hozzád illő ember, lehet, hogy ezért is aggódik anyád.

Egy szülő felelősséggel tartozik a gyerekéért, és valójában csak remélheti, hogy olyan jófej, jólelkű gyereket nevel, aki ezt egyszer viszonozza.

Próbáld kicsit beleképzelni magad a helyébe, nyiss felé, de ne hagyd magad érzelmileg zsarolni! A hogyant nem tudom, de azt a könyvet talán megveszem én is. ☺️