Hogy próbáljak job kapcsolatot kialakítani Édesanyámmal?
3 éve "félek" Anyukámtól. Ez az egész onnan indult ki, hogy csináltam valamit nagyon feleltőtlenül(ennek a dolognak köze van a telefonozáshoz) , majd megtudta. Azután éjjel-nappal féltem, hogy szóbahozza azt a témát. Szorongtam, nagyon fesztült voltam amikor kettesbe voltunk. Ha volt ott rajtunk kívül egy másik személy(legyen az akárki) nyugodt voltam, hisz gondoltam, hogy akkor nem fog a témáról beszélni. (Azt hozzá kell tennem, hogy miután tisztáztuk a témát egyszer se beszélt róla.) Utánna hirtelen mindenért nagyon durva bűntudatom lett, az összes "bűnöm" bevallottam neki. Ettől mégjobban szorongtam, hisz már nem csak 1 téma van amit kerülök, hanem 8-10. Ez az egész félelmem elfajult addig, hogy már ha csak ír is gyomorgörcsöm van, amikor nála vagyok rettegek(nem attól, hogy beszél velem a témákról, hanem, a jelenlététől), nem merek előtte telefonozni, megfelelési kényszerem van vele szemben, sírógörcs kap el, 2 héttel előtte is ha tudom, hogy találkoznom kell vele, minden esetben azt mondom amit ő hallani szeretne, még ha teljesen más valamiről a véleményem, ha vele vagyok egyfolytában beszélek/kérdezem akármiről, csak ne legyen olyan pillanat amikor csend van. Ha mégis van akkor azon görcsölök, vajon mit fog kérdezni/mondani. Szeretem Anyukámat, de nem szokott hiányozni. A vele töltött idő az én részemről stressz és szorongás. El se tudom már képzelni, hogy valaha is jó volt a kapcsolatunk.
Egy fiatal lány.
13. válaszoló: Ne haragudj, elfelejtettem rá válaszolmi, és igen, Apukámmal élek. Ő tud róla, de nem igazán érdekli.
Anyukám nagyon kíváncsi természet, addig nem fogja hagyni a dolgot, míg el nem mondom neki a pontos okot, hogy miért menjünk el pszcihológushoz. Egyébként meg ő gyengének tarja a segítségkérést. Nem mondja ki, de látszik.
Nem anyukáddal kell pszichológushoz menned, hanem egyedül.
Magaddal kéne elrendezned ezt a fehérneműküldős dolgodat, hogy megtörtént, nem dől össze a világ, mindenki csinál hülyeségeket, beleértve az anyádat is, ő tán még többet, mint te, és szépen továbblépünk, nem ragadunk meg benne. Megbocsátjuk magunknak a hibánkat, utána emelt fővel folytatjuk az életünket. És nem képzelünk be mások részéről rosszallást, ha ők erre semmi jelet nem mutatnak.
Milyen volt a viszonyotok kisebb korodban? És mért maradtál apukádnál, ami nem épp tipikus?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!