Mit gondoltok erről a párbeszédről apa és lánya között?
lány: Bevigyem a te kajád is? (dobozos kínait vett, azért van külön, és a hűtőbe kell bevinni)
apa: Nem kell, még eszek belőle.
lány: ok
(kiderült, hogy van másik kaja is, apa azt akarja enni, lány már bevitte a kajáját)
apa: Vidd már be az én kajámat is,......meg hozzál tejet
lány: (lerakja a tejet az asztalra) miért nem kéred?(mármint, hogy parancsolt), akkor is kihoznám.
apa: káromkodik, jól lecseszi a lányt, és még 10 perc múlva is megemlíti, ezen kattog, de jó hangosan, veszekszik
Kinek van igaza?
Köszi, ha válaszolsz!
Nálunk is mindig így fogalmaztak, annyira megszoktam, hogy én is mindent így mondok az embereknek. Én nem bunkóságnak szánom, de emiatt egy csomószor leparasztoztak. Tehát csak felszólító módban mondok valamit, a kérlek vagy légy szíves szinte mindig lemarad. Már nagyon erősen figyelek rá, de általában így is elfelejtem.
Pl : hozz nekem is vizet. Ezt dobd ki. Azt tedd arrébb. Ilyesmik. Ha eszembe jut, teszek a végére egy légyszit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!