Hogyan szakítanátok meg a kapcsolatot a toxikus családotokkal?

18 éves szülinapom után 1 nappal elhúztam otthonról egy nagy hátizsákkal.

Egy haverommal meg volt beszélve, hogy Németországba megyünk vendéglátózni (korábban több nyáron csináltam ezt a Balatonon).

Ott megtanultam németül, 2 év alatt összekuporgattam annyi pénzt, hogy egy rendes albit ki tudtam venni Budapesten, estin leérettségiztem (rohamtempóban, 1 hónap alatt magoltam be az anyagot, nem hittem volna, h összejön), és meló mellett elvégeztem egy főiskolát levelezőn (BGF).

Most egy bankban dolgozom, 27 éves vagyok, több, mint 9 éve nem láttam a szüleimet, semmilyen kontaktom nincsen velük. Mondjuk szerintem nem is kerestek soha.

Ja, az érzések? Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak mélypontok. Tudod, hogy igazán csakis magadra számíthatsz, mert persze a lakótársd/haverod ott van, meg együtt söröztök, és fizeti a részét az albiból, de neki csak egy kaland volt az egész, mert ő jóban volt a családjával, ha lett volna valami durva gáz, akkor neki lett volna hová mennie, nekem meg nem. Ez azért nagyon nyomasztó tudott lenni néha. A másik meg a magány: egész más, hogyha fel tudod hívni a családodat, hogy dumálj valakivel, ha magad alatt vagy, mintha az az összes opciód, hogy berúgsz a haverokkal.

Viszont egy iszonyat tartást, önbizalmat és büszkeséget ad, hogy ilyen helyzeteket FELNŐTTKÉNT, ÖNÁLLÓAN oldottál meg, és röhögsz a fogalmatlan kortársaidon, akik nem szembesültek a való élettel még. Csajoknak ez eléggé imponálni tud, általában...

Én is röhögök a kortársaimon, miért is ne tenném? A legtöbbjüknek fogalma sincs arról, mi a való élet. Tisztelet a kivételnek! Mert abból is van, sok.

De egyszerűen nem tudok azonosulni egy olyan emberrel, aki már a 4. szakmáját csinálja, mellé letett egy jogsit, majd vettek autót is, plusz állják a Fundamentát, mindezt az ANYJA pénzéből. Nekem ez sok.

Mivel fogalma sincs, milyen megdolgozni valamiért, nem becsüli a dolgait, a legnagyobb gondja az hogy milyen képet toljon ki Instára.

Ehelyett te már 18 évesen húztad az igát reggeltől-estig. Miért ne lehetne azzal büszkélkedni, hogy te megdolgoztál azért ahol vagy?

“Ehelyett te már 18 évesen húztad az igát reggeltől-estig”

30 éves korod körül meg úgy kiégsz, mint más 40-50 évesen. Sajnálom, hogy így kellett élned, de attól még ez egy fájdalmas tapasztalat és több sérüléssel leszel több, amit lehet erénynek is hívni, ám nem árt helyre tenni inkàbb magadban.

Helyén van minden, csak nem értem miért kéne azonosulnom egy olyan emberrel akinek homály van a szeme előtt.

Nem vagyok rosszindulatú egyébként, meg nem bántom az ilyen embereket se, de megvédtem aki azt írta kirögögi a kortársait. Nagyon sok elkényesztetett ember van, és meg lehet őket érteni, de aki nem tanulja meg megbecsülni amit kap abból normális értékrendű ember nem lesz.