Hogy lehet egy narcisztikus anyával együtt élni?

Úgy érzem elkerülhetetlen, hogy állandóan azt érezzem, nem vagyok elég jó sosem. Tényleg el kell fogadnom, hogy egy beteljesuletlen feltétel nélküli szeretet utáni vágy maradt csak nekem? Úgy érzem torhetem magam, sosem fog tudni úgy szeretni és megadni amire szükségem lenne. Pedig mindig azt mondja, hogy nagyon szeret és ne mondjam, hogy ez nem igaz.. Volt, hogy zokogott amiert ezt állítottam. De valahogy mégsem stimmel valami. Valahogy egy állandó kielegitetlen vágyat érzek. Egyszerűen csak lemondok már a vagyamrol. Sosem érzem, hogy megertené az igazi bajom.

Ugyanakkor vannak vele jó pillanatok és amikor jót nevetünk együtt. De van egy másik oldala, aki zsarol, gonoszkodik, bármire képes azért, hogy az legyen amit ő akar, bosszúálló, mesterkélt, aljas és sorolhatnam. Lelkileg megbetegit. Úgy érzem akkor tudok onnalosodni, ha ő nincs az életemben, mert mellette egyszerűen nem bírok magamra koncentrálni. Úgy érzem sokszor, mintha büszke lenne rám és eldicsekszik velem az embereknek, hogy milyen nagyszerű lánya van. De ugyanakkor meg érzek egy láthatatlan visszahuzo erőt amit ő bocsát ki. Mintha kicsit irigy is lenne rám. Meg hogy neki nem jutott ennyi az életben. Bűntudatot érzek, ha boldog vagyok, ha jól érzem magam, ha sikereket érek el. Olyan érzésem van, hogy sosem merek felhőtlenül szárnyalni, mert mintha ő egy törött szárnyú madárka lenne akit állandóan támogatni és segíteni kellene, hogy ugyanúgy jól erezhesse magát mint én. Mintha örök feladatom lenne öt boldoggá tenni.

Nagyon erős kettosseget érzek vele kapcsolatban. Osszezavar a viselkedése, mert néha olyan huzasai vannak és olyan dolgokra képes, amire egy anya nem lenne képes. Mintha a saját ellenségem lenne néha pedig támogatnia kellene. Nem érzem vele azt a védelmező burkot amit egy anyának nyújtania kellene. Egyszerűen csak értetlenül nézek rá sokszor, hogy ezt hogy tudja megcsinalni velem. Pl mondjuk tudja, hogy valamivel nem értek egyet vagy valamit nem szeretnek, ő neki meg az a fontos, hogy az legyen akkor is amit ő akar, és akkor atver, becsap, eltitkol dolgokat, elintezi a hátam mögött stb. Egy ilyen eset például amikor kicsi voltam és el akarta ajándékozni a kutyám mert nem tetszett neki, hogy állandóan ott a kutya gumi az udvaron és hogy mennyiszer szólt, hogy tartsam rendben a kutyám. Ebben végülis igaza volt. Aztán kerleltem, hogy ne adja oda, aztán amikor elmentem iskolába, gyorsan odarendelt valakit aki elvitte a kutyám és mire hazajottem addigra nyoma sem volt. És ehhez hasonló dolgokat nagyon sokszor csinált. Vagy megrendezett előre vitákat az apámmal aki utána jól megvert. Pl kiprovokalt olyan helyzeteket, amire tudta hogy idegesen reagálok és akár duhrohamot kapok, mire fel elkezdte apámnak, hogy na látod, erről beszéltem, így viselkedik velem. És erre fel apám jól megvert. És egy vadállatot tudott apambol is csinálni, mert annyit terrorizalta meg érzelmileg zsarolja és manipulalja. Apámnak azóta lelkiismeretfurdalasa van amiatt, hogy megvert.. Mert szerintem igazából csak anyámnak akart megfelelni, azért csinálta ezt velem. Anyám meg elvezkedett a védelmében.. Egyszeruen rengetegszer éreztem gyűlöletet anyám miatt, mert olyan durva dolgokra képes ami szerintem megkerdojelezi az anyaságát. Tényleg úgy érzem, hogy nincs más lehetőség, mint nem beszélni vele, ami fájdalmas, mert úgy érzem, hogy én nem ezt akartam, mégis ez a vége. Mint valami eleve elrendelt dolog.