Érdemes bízni abban,hogy valaha normálisak lesznek a rossz szülők?

Szüleim 52-62 közötti életkorban vannak. Apám olyan személyiség,hogy senki nem érdekli önmagán kívül,hozzánk úgy 10en x éves korunking soha nem szólt,még annyit se,hogy szia. Aztán úgy 13-15 éves kortól kezdett beszélni velünk,de csak alap dolgokat. és elvárta,hogy mindent tudjunk magunktól,soha semmire nem tanított meg. Mai napig,már felnőttek vagyunk de semmi tanítást nem adott át. Maximum szid,hogy ezt se tudod. De ezenkívül is sokáig fenyített minket pl veréssel, mindig az ő hangulatához kellett igazodnunk,saját nem létezet. Soha nem kérték a véleményünket semmiről stb. Mai napig semmit nem kér,nem beszél kb maximum panaszkodik,hogy jaj de rossz neki. Ha elmnodom,hogy velem milyen élethelyzet van épp akkor max hallgat és rákontrázik,hogy neki még rosszabb. Anyukám jobb lenne,de mivel apám a fővezér ezért ő is be van fenyítve és idomítva van.

Ha meglátogatom őket akkor is csak azt kell hallgatni,hogy nekik milyen rossz,közben amúgy meg nagyon jól élnek,magasan átlag felett,gondtalanul élhetnének,de inkább cak panaszkodnak. Ha meg is kérdezik velem mi van nem is érdekli őket egyáltalán,nem reagálnak rá maximum azt,hogy az semmi,az nem probléma,neki rosszabb,sajnáljuk már őt és foglakozzunk csak vele.

Nem tudom ezzel a személyiséggel lehet bármit kezdeni? Annyira boldog lennék,ha normális családom lenne,legalább csak annyira,hogy néha tudjunk normálisan beszélgetni,leülni az asztalhoz ,őszintén érdeklődjenek vagy fogadjanak el..

A párom családja annyira rendes,normális és nagyon rosszul esik,hogy én nem tudok ilyen családot felmutatni,hogy az én családomat nem érdekli senki és semmi. Soha nem hívnának át minket közösen,soha nm érdeklődnének ,csak kritizálnak,dedós 4 éves gyerek szintű tanácsokat mondanak esetleg és panaszkodnak az életükről.

Van bármi techinka módszer amivel kicsit kizökkenthetném őket??Tapasztalatok hasonló stílusú emberekkel?