Anyám nem hagyja, hogy kettesben csináljak programokat a párommal?

24 éves vagyok és sajnos még a szüleimmel élek. Tudom, gáz ennyi idősen, de így alakult. De legalább 18 éves korom óta anyagilag teljesen független vagyok tőlük.

Tavaly nyáron volt egy kapcsolatom, ami megromlott az anyámnak köszönhetően.

Nem csinálhattunk kettesben egy programot sem az akkori barátommal, mert anyám úgy volt vele, ő is elfér az autóban és jön velünk. Sokszor még az öcsémet és a barátnőjét is betuszkolta az autóba, mert ha már 5 személyes, ők miért maradjanak ki... Ez így ment egész nyáron.

Egyetlen hétvégére nélküle mentem el a barátommal és a baráti körömmel és nagyon berágott mire hazaértem, amiért nem kérdeztem meg, hogy ő is szeretne-e jönni. Megkérdeztem, hogy mégis miért akart volna ide is bebújni, mikor nem neki való ez a társaság, erre úgy összeveszett velem, hogy elkóborolt egy erdőben. Nem vette fel a telefont, kint maradt egy zivatar alatt és egy bokorban bújt el és magával vitte a vérnyomás gyógyszereit, hogy valamit csinál magával, amiért így hátat fordítottam a családomnak. Nagynehezen megtaláltuk, de utált engem, önzőnek nevezett, amiért csak magamra gondolok. Hogy neki egész életében nem volt lehetősége eljutni ezekre a helyekre és most még elveszem tőle azt a keveset is.

Nem tudtam hogyan kezelni a helyzetet, az első barátom volt és elcsesztem azzal, hogy nem tudtam miként reagáljak anyám viselkedésére. Folyamatosan fenyegetőzött, hogy így már nem akar élni és egy nap mire hazaérünk, csinál valamit magával és utána magamra vessek.

Így szakítottunk, én sem bírtam tovább ezt az egészet és a barátomat se akartam kitenni annak, hogy szenvedjen a családom miatt, mert anyám ki nem állhatta.

2 hónapja viszont van egy új barátom, akivel már szeretnék mindent másképp csinálni.

Anya ma megint elkezdte a hülyeségét, ugyanaz a lemez, mint tavaly. Hogy mindenhol ott akar lenni és önző vagyok amiért nem akarom mindenhová vinni őt is, hanem szeretnék csak a barátommal is közös programokat.

Amikor azt mondom, hogy miért nem csinálja meg a jogosítványt és mehetne amerre szeretne, vagy hogy apám miért nem csináltatja újra a lejárt jogosítványát és mennének kettesben, akkor meg azt mondja, eszében sincs jogosítványt csinálni. Tömegközlekedés azóta nem létezik számára, hogy megvan az autóm, ha meg azt ajánlom fel, hogy elviszem és értük is megyek pl egy wellness hétvégére, akkor meg apámmal ő nem megy kettesben sehová...

Nem is zavarna, ha csak néha akarna jönni, de tényleg mindenhol ott akar lenni és ő szabja meg a programokat, hogy a gerincsérvével mit bír és mit nem.

Tanácstalan vagyok, mert nem akarom, hogy utálja ezt a barátomat is, hogy "kitúrja" őt a "helyéről" mellőlem. De bármit mondok, bármilyen higgadtan próbálom kezelni a helyzetet, csak egy nagy vita a vége és az, hogy milyen önző vagyok és minek éljen így.

Mondtam azt is, hogy menjünk el terápiára, mert ez így nem normális és próbáljuk megoldani ezt a helyzetet, de anya mindig azt válaszolja, hogy én szorulok kezelésre és menjek egyedül, mert nem normális ahogy viselkedek, ahogy itthagyom a családot.

Hogy lehet ezt békésen megoldani?

A költözés ugyanez a témakör, nem oldana meg semmit és fogalmam sincs mit tegyek, mert ezzel az egész életemet megkeseríti és egy macskás öregasszonyt csinál belőlem a végén, ezt pedig egyáltalán nem akarom.

Köszönöm mindenkinek aki ezt a hosszú kérdést végigolvassa és remélem valaki közülük járt már hasonló cipőben és van hasznos tanácsa számomra.