Miért csinálja ezt az anyám?
Elég rossz mentális állapotban vagyok már több, mint egy éve. Koronavírus előtt volt a csúcsa. 2x is volt olyan, hogy felsikítottam. Ilyen nagyon mély felüvöltést képzeljetek el, amit úgy éreztem, hogy nagyon alulról, az elfojtásaimból szakadt fel.
Kollégista voltam, így anya nem látta, hogy mi van velem, de elég sok vitánk volt, többször kiborultam, eltört a mécses nálam. Az egyik ilyen sikítás egy vele való beszélgetésnél volt.
Arról is tudott, hogy pszichológushoz is jártam (ami nem segített egyébként rajtam).
Mióta hazajöttem jobban vagyok. Anyával kevesebb a konfliktusom, leginkább azért, mert nem tudom vele felvenni a kapcsolatot. Ritkán vannak közös programjaink, ő netezik vagy dolgozik (nagyon minimális nekik a home office, és nem olyan állása van, ami veszélyben lenne).
Ha pedig beszélgetünk, mondjuk ebéd közben, az kb mindig ugyanarról szól, hogy neki mennyire elege van ebből a nem létező járványból, ez is mekkora f***ság meg az is.
Ma reggel volt fél órája, mielőtt el kellett volna indulni egy ismerőséhez, én pedig felvetettem, hogy UNOzunk. Egy kör után megint elkezdte a szokásos zsémbeskedést, hogy nem tudott megállni a ház előtt a kocsival, csak egy hely volt. Mondom, de akkor meg tudtál állni.
“De mikor lesz már ennek a sz**ságnak vége, annyira elegem van.”
“Mondom, meg tudtál állni, ha meg itt nem lett volna hely, akkor nem csak egy utca van a környéken”
“Nem bírod felfogni, hogy a környék tele is van, nincs hol megállni! Te is ilyen magyar vagy, akinek minden jó és semmi se érdekli”
Itt lett elegem, összepakoltam a kártyákat és elvonultam a szobámba, hogy akkor inkább tanulok. Utánam jött és emelt hangnemben el kezdte mondani, hogy “nem igaz, hogy veled nem lehet beszélni“ “mindig mindent személyes sértésnek veszel” “minden megsértődsz”. Itt már nagyon kikészültem, mondtam, hogy hagyjon békén és elkezdtem sírni. Elég érzékeny vagyok, általában ez szokott történni, most úgy éreztem, hogy ez egy menekülési reflex, hogy hátha békén hagy, de nem hagyott, ahogy máskor is szokott.
Egyre emelkedettebb, lekezelő hangerővel elkezdte, hogy “na most ezt egyáltalán nem értem, ezen most minek sírsz” “mucika mondjad már neked már megint mi bajod”...
Azután elment az ismerőséhez, én pedig ismét ugyanazt érzem, amit már 2-3 hónapja nem éreztem, hogy belül összetörve érzem magam, mint a mosott sz*r olyan vagyok. Már minden problémámat elmondtam anyának, de mégis minden vitánk ugyanúgy zajlik, ugyanazokat a mondatokat mondja. Úgy érzem, ha elsírom magam, akkor még odajön és belém rúg jó alaposan, hogy ne 10 percig érezzem magam szarul, hanem napokig, hetekig újabb mélypontom legyen.
válasza:
válasza: válasza:Menj el pszichiáterhez, az is ugyan ezeket fogja neked mondani, csak tapintatosabban. A lényeg, hogy egy fedél van a fejetek fölött, muszáj alkalmazkodnotok egymáshoz, nem tudsz mit tenni, megnehezítheted, vagy meg is könnyítheted, javasolnám az utóbbit.
Meg ne feledd bármilyen rossz is a helyzeted, mindig lehet rosszabb! Az igazi full pesszimista hozzáállás. Örülj neki, hogy nem árvaházban vagy, nem mondtak (még) le rólad.
válasza:Igen, kérdező! Hogy a francba nem tudod felfogni, hogy abban a pillanatban amikor megszületsz alkalmazkodnod kell anyád érzelmeihez? Ezt neked el kell magyarázni? Amikor csecsemő vagy már tudnod kellene, hogy mikor anyu morci akkor nem sírunk kajáért.
Ki a tököm hallott még olyanról hogy meglett felnőtt emberek elégítik ki a gyerekeik alapvető szükségleteit, és tanítják meg idővel arra, hogyan tudnak alkalmazkodni és tekintettel lenni másra, ahogy felnőnek. Chh
Ezért lesznek a mai fiatalok életképtelenek. Inkább örülnél, b*aszod, hogy kitett a világra és megadta neked a lehetőséget arra, hogy alárendeld magad a hatalmának.
XD bocsi eddig bírtam. Költözz el. Az ilyen szülők 30 év múlva is azt fogják mondani, hogy miért nem kérsz bocsánatot tőlük amiért ők arra kényszerültek, hogy megsértsenek téged.
válasza:Anyud szemszöge is jó lenne ehhez.
Ami biztos, hogy most ő nem ért téged. Meg hogy pocsékul kommunikál, asszertivitásról sosem hallott még (te se 😃 pedig önfejlesztés témában nagyon hasznos lenne, főleg most).
Te meg valamiért nem tudsz működni. Ezek a hisztik, dührohamok stb... valamit mintha nem tudnál feldolgozni a múltadban. Bár pont pszichológus, akinek ezt észre kellett volna vennie 🤔
Van olyan, ami nem normális dolog történhetett veled? Akár egy apakép hiánya, kudarcok, traumák, stb..? Mire jutottatok az alkalmakon vele?
#15
Kiskoromban el voltam erősem nyomva. Zárkózott vagyok, nagyon sokáig tűrök, de mikor túltelítődöm, akkor összetörök. Én vagyok, akinek mindenki panaszkodik, én vagyok mindenki válla, de senki sem hallgat meg engem.
Apám elköltözött kiskoromban. Tartja velem a kapcsolatot, de leginkább kényelmi szempontból, hogy legyen kitől szívességet kérni. Mellett van egy 13 évvel fiatalabb féltesóm, akit elkényeztet.
Genetikai hízási hajlam + érzelmi hátterű evészavar (család, stressz, barátok).
Pszichológus egyszer annyit mondott, hogy anyám érzelmileg zsarol. Evészavar miatt voltam ott, aminek az lett a vége, hogy a sokadik találkozó megkérdezte, hogy minek vagyok itt, mert nem akarok változtatni. (Tanácsokat nem adott, hogy mit tudnék csinálni, ha rám jön a falási roham, csak mondta, hogy ne legyen, miközben már fél éve szenvedtem vele, hogy ne legyen.)
válasza:Ez valami nagyon kiégett nyomi lehetett. Sajnálom a rossz tapasztalatodat a pszichomókussal!
Az érzelmi zsarolásban igaza van. Ezt nagyon jól körbeírod, szemlélteted a kommunikációjával. Alapvetően szeret és kötődik hozzád, de nem kezel függetlenként. Ilyen szülőknek sajnos jól áll a távolság 😕
Egy másik pszichológus kellene, akinek van tapasztalata evési zavarosokkal.
Tanácsot amúgy annyit tudok mondani, hogy ha külön költözöl, és nem tárazol be kajából, akkor nem tudsz mit felfalni. Kényszerítés. Nekem ez az egy dolog segített. Magamra főzök, magamnak, és akkor nincs semmi rágcsa, zaba, stb. Nameg a másik, hogy jól be kell táblázni a napot. Minél kevesebbet van otthon az ember, annál kevésbé van ereje/ideje agyalni. Nem értek hozzá, nekem nem volt ilyen súlyos problémám, én inkább csak lusta vagyok 😅 szóval ez inkább csak okoskodás tőlem, de ez a tapasztalatom.
Olvasni érdemes még. Önfejlesztés témában mindenképp, ott nincs rossz könyv.
Illetve akkor ezt az evési zavaros témát lehetne feszegetni. Abban biztos sok írás van, akár bulimia, akár más típusú. Okokat mindenképp jól ki lehet deríteni, és ennél a pszichológusnál biztosan jobb és hasznosabb lesz.
Asszertivitást vetettem még fel. Ezt lehet együtt ha elkezdenétek, akkor le tudna tisztulni a kommunikációtok egymás irányába.
válasza:Ebben nem tudnak segíteni, olyan mint a leszokás a cigiről, meg a piáról, csak te tudod elhatározni magad, nem lehet elvonóba zárni az embert élete végéig, ha kiengedik rajta áll, hogy visszaesik-e vagy sem.
Mondhatja nekem bárki, hogy genetikailag a víztől is hízik, ha leakar valaki fogyni le tud.
Nem akarok nagyon offolni a témáról, van egy egész szoba a lefogyásról, meg módszerekről.
Genetikailag jó az csak egy tipp, mármint nincs bizonyítva, hogy lenne ilyenem. Létezik ob gén, ami hajlamosít a hízásban, leptin molekulával van összefüggése. Ez nem attól függ, hogy ránézek egy pohárra és hízok. Az éhségérzetem működik máshogy.
Voltam már 150 kg is. Meg 72 kg is egy éve, amit egészségügyi és lelki okokból nem tudtam tartani és átcsapott evésrohamokba, mellyel jött a folyamatosan romló lelki állapotom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!