Mit szóltak a szüleitek, amikor a 20-as éveitek elején közöltétek, hogy albérletbe költöztök a párotokkal? (Illetve, hogyan mondtátok ezt el?)

A 20-as éveim elején járok. Tavaly nyáron a párom hozzánk költözött, mert anya felajánlotta, hogy jobban járnánk így, mint albérlettel, ezért összeköltöztünk itt nálunk.

Régóta húzódott a dolog, hogy ebből adódóan voltak problémák, aztán a napokban volt egy hatalmas nagy veszekedés, ahol röviden az volt a lényeg, hogy anya kiborult és elkezdte a fejünkhöz vágni, hogy a saját háza, ő kerülget minket (tehát a saját gyerekét is) és, hogy tiszteletlenek vagyunk stb.

Mindegy, ezt most nem részletezném, lényegében közte és köztem régóta nem igazi a viszony, sokszor veszekszünk, vannak hullámvölgyek is, ritkán jó pillaantok, de nem az igazi a kapcsolatunk..

Viszont, ezek után párom elém állt még aznap este, hogy ő nem hajlandó itt lakni tovább, hiszen ő csak egy megtűrt személy és anya stílusát nem tudja elviselni tovább. (Anya mindenen problémázik, lekezelő és itthon úgy érzi, ő a királyság vezetője, aki kitöltheti a "szerettein" a dühét) Ez teljesen érthető párom részéről. (Ő közelebb van már a 30hoz egyébként) Ezért, elkezdtünk albérletet keresni, június közepén-végén ha sikerül, talán tudunk is költözni. Szeretnék vele költözni, ezért írtam többesszámban.

Anya viszont ma már úgy csinált, mintha semmi sem történt volna.

Szerintetek hogyan kellene elmondani, illetve milyen reakciója lesz, mivel érveljek neki azzal szemben, hogy 100%ig biztos vagyok benne, hogy leszeretne róla beszélni, hivatkozva arra, hogy nem fogjuk tudni fizetni (ami nem igaz), ileltve, hogy pénzkidobás és hasonlók.