Mit tegyek, ha anyám extrovertált én pedig introverált vagyok és kettesben lünk?

17 éves leszek lassan,olyan szinten introvertált vagyok, hogy ugráltam örömömban amikor nem kellett suliba menni a karantén miatt. Egyszerűen gyűlölök emberek között lenni, őket hallgatni vagy lviselni egy légtérben.

Anyám pedig extrovertált, egyszerűen megőrül, ha nem járahatja a száját, vagy nem szerepelhet sok ember előtt.

És itt kezdődik a gond. mivel apámtól elvált kis koromban, ezért kettesben élünk azóta. Én mivel alapl a természetemnél fogva nem szólok az emberekhez, nem vagyok emberek közelében ugyanezt teszem enyámmal is. És ez neki nem tetszik és próbál "leszoktatni" róla.

Hiába mondom neki, hogy nekem rosszabb emberek között lenni, mint azoknak akiknek nem vagyok a társaságában.

pl: Sosem mesélsz semmit, hogy mit csináltok, sosem osztasz meg velem semmit stb stb.. sosem beszélgetünk semmiről, sosem töltesz velem időt stb stb.

Én ezeket észre se vettem, mert nekem természetes, hogy úgy viselkedem ahogy nekem jó. Nagyon rossz érzés, mert nagyon szeretem az anyukámat, és nem akarok neki rosszat. De közben mégis rosszabb együtt lenni vele nekem, mint neki, hogy nem vagyok együtt vele. Ugye értitek?

És folyton beleszól abba, hogy miért vagyok mindig a szobámban, nem barátkozom senkivel, nincs barátnőm stb stb stb.

Én meg kéeps vagyok egész nap ébredéstől elalvásig a szobában lehúzott rolóval lenni. Mert így kényelmes. a kamerákon keresztül figyelhetem a mozgás a ház területén, emg facebookozok az ismerőseimmel. ennyi bőven elég.

Anyám meg: egész nap csak telefonál. Csak akkor teszi le valakivel, ha egy másik ember hívja.

Mit tegyek? Nem akarok neki rosszat, de nekem rosszabb, ha együtt csinálunk valamit, mint neki, hogy nem csináljuk együtt. És ezt nem érti meg. nincs egyenlőség köztünk. ő azt hiszi, hogy ő a tökéletes, én meg miért vagyok ilyen "hülye". Én meg épeszű vagyok és átlátom a helyzetet. átérzem mindenkinek a gondját.

Amúgy étkezéseknél se eszünk együtt. Én mizofóniás is vagyok, ami annyit tesz, hogy borzalmasan irritál, ha valaki rág, csámcsog, szürcsöl vagy valamilyen folyadékot nyel. Lassan már saját magam is.. :(

Nálunk nincsenek kötött étkezések. akkor eszünk, ha éhesek vagyunk.

DE! Ezzel is panaszkodik nekem ,hogy sosem eszünk együtt, mindig egyedül kell ennem stb. Ez a legdurvább. Nekem olyan szinten rossz, hogy együtt kell ennem, nem csak anyámmal, hanem BÁRKI MÁSSAL (egy állatnak a száraztáp harapdálása is kikészít). És ezt sem érti meg az anyám. Mondtam már neki 10000szer, hogy nekem rosszabb mással enni, mint neked, hogy egyedül eszel. amúgy se eszünk egy időpontban :(