Anyám vajon élvezi hogy szivathat? Hogy tönkreteszi az életem?

Dobd ki az anyád otthonról.

És ne mondd, hogy de mégiscsak az anyád. Annál több kell, hogy valakit megszülsz, ott nem ér véget a sztori.

Apádat sajnos muszáj olcsó szociális otthonba vagy elfekvőbe tennned, mivel nem tudod megfizetni az ápolót vagy a minőségi otthont ahol ellátnád, kérdezz erről többet az apád orvosától, vagy erre szakosodott szervezetektől/intézményektől. Tegyél félre annyi pénzt amennyit tudsz (akár másodállással), tanulj, költözz el, válts munkát, diplomázz le levelezőn és 30-32 éves korodra lehet egy diplomád vagy egy jó karriered.

Anyáddal szakítsd meg a kapcsolatot és úgy élj mintha sose örökölnél utána semmit (elköltheti vagy elajándékozhatja a vagyonát).

Simán lehet boldog és teljes életed, de sajnos apáddal beszélned kell mert a jelenlegi helyzet nem sokáig fenntartható: részben édesanyád miatt, részben az anyagi helyzetetek miatt, és reszben mert nem tudja a család örökké ápolni a beteg rokont. Mi is otthon ápoltuk az egyik nagyszülőmet és nem vállalható. Az ilyen betegeknek jobb ha szakképzett segítséget kapnak, és az ápolás megtöri az egészséges csaladtagokat is...

Tudom, hogy nehéz, de apád meg fogja érteni és te is meg tudod csinálni, nem áldozhatod a szüleidre a legszebb éveidet. Lélekben most erősnek kell lenned, mert életed legnehezebb korszaka következik: ki kell állnod magadért anyád ellen, miközben próbalod édesapádnak megadni a legjobbat a lehető leggyorsabban.

Légy óvatos mert minnél jobban viseled el a terhelést annál jobban próbál majd anyád rádakaszkodni, és sajnos eljön a pont amikor édesapád sem lesz majd melletted a nehéz időben (remélem ez csak sokára jön el).

Sok sikert, rázd le a hárpiát!

Én a helyedben minden, de tényleg minden anyagi támogatást megvonnék az anyádtól. Mert ha jól értem, akkor te keresel hármótokra (nyilván apukád nem tud dolgozni), de anyádnak nincs ideje elmenni dolgozni, inkább ő is a te pénzeden él. Szerelj valamilyen zárat a szobádra, vegyél oda egy kisebb hűtőt, és minden élelmiszert, amit te veszel, oda tedd, zárd a szobádat és semmiből ne adj anyádnak, amit te vettél. Apukádnak a gyógyszereit is könnyebben meg fogod tudni venni, ha nem három emberre (plusz néha anyád alkalmi partnereire) megy el a fizetésed, hanem csak kettőre.

Nekünk az utcánkban élt egy idős bácsi a fiával, ők hasonló helyzetben voltak, a bácsi nagyon beteg volt már, a fia pedig nem keresett túl jól, nagyon sokat kellett dolgoznia. Van az utcánkban egy nyugdíjazott nővér, ő vele beszélt a fiú, hogy valamennyi pénzért elvállalná-e, hogy naponta egyszer-kétszer benéz az apukájához és segít neki, ha szüksége van valamire. Évekig így működött a dolog, amíg a bácsi szegény el nem hunyt. Szerintem ez nálatok is működhetne, beszélni a szomszédságban valakivel, akinek van erre ideje nap közben, mégis kicsit olcsóbban elvállalná, mint egy ismeretlen betegápoló. Végülis a mosdóra ki tud menni apukád, csak rá kell nézni néha, hogy jól van-e. De ez a dolog működhet akkor is, ha csak alkalmanként hívsz át valakit, amikor neked randid van.