Meg kéne neki mondjam vagy örülnöm hogy elengedett?

Mostanság felmerült, hogy egy órával tovább maradjak kint mint ahogy eddig volt és ezt megemlítettem anyukámnak. Nem kell rossz dolgokra gondolni (piálni, cigizni) csak olyanra hogy barátokkal sokat járunk edzeni vagy csak úgy találkozunk.

Úgy érzem, hogy mostanság már jobban lehet vele ilyenekről beszélni mivel már nagyobb vagyok elmagyarázza, hogy miért dönt úgy ahogy, ez talán kicsit az rajtam is állt (mindig elmondtam neki ha elmagyarázza hogy miért nem a nem akkor lehet megérteném).

Ezzel kapcsolatban is így volt én is elmondtam, hogy az az egy óra miért olyan nagy dolog nekem, és ő meghallgatott és megértette amit mondtam aminek nagyon örülök. Ő is elmondta az állápontját amit nyilván én is végighalgattam és elgondolkodtam rajta. Azt mondta ha nekem ez az egy óra ilyen fontos legyen.

Miután ezt megbeszéltük mivel sok ideig beszéltünk róla a végén mégis úgy döntöttem hogy nem élek a lehetőséggel mert amennyit beszéltünk róla nekem már úgy tűnt nekem, hogy ki akarom használni, pedig ez nem így van ezért döntöttem úgy hogy nem élek a lehetőséggel.

Szerintetek ha már megengedte csak örülnöm kéne annak a plusz szabadságnak vagy inkább elmondani hogy úgy tűnik nekem hogy kihasználom(pedig szeretem anyum és nem tennék ilyet)?