Érettségi után külföldre szeretnék költözni, anya, sőt az egész család nem támogat, mit tegyek?

(Hadd tippeljek: Dél-korea.

De mindegy is... )

Vízum? Végzettség? Hogyan fogod ellátni magad? Ezeket válaszold meg pontosan, és tárd a családod elé. Én ugyanezt csinálom, bár nekem kelleni fog a támogatásuk (anglia). Nekem elfogadták, ha jó az érettségim, a szeptembert már ott kezdem. :)

Sok sikert! 17/L

"Nem ciki leírnom, egyszerűen nem akarok belemenni, nem akarok erről vitatkozni, eldöntöttem és kész. Nem az érdekelt, hogy az itt lévő emberek között ki gondolja úgy, hogy meg tudom csinálni, kinek nem tetszik az ötlet."

Oké, akkor sértődötten pontozz le mindenkit aki segíteni akar :) Ez aztán baromi nagy szellemi érettségre vall. Ha külföldön akarsz élni akkor ennél azért több kell...

Szerintem tényleg számít az úticél, mert úticéltől függően az én válaszom is más és más lenne.

Nagy általánosságban csak annyit mondanék, hogy ha ellene vannak akkor kb. mindegy hogy tálalod és csak az fogja megenyhíteni őket, ha látják, hogy megállod a helyed. Én konkrét munkaajánlat és ismerős nélkül, egy bőrönddel költöztem külföldre. Szüleim nagyon nem örültek, de már 25 éves voltam, diplomával és saját spórolt pénzzel, az ország nyelvét is beszéltem, szóval visszatartani nem tudtak.

Az első egy év baromi nehéz volt, konkrétan traumatikus élmény, és ezt ugyan nem titkoltam előlük, de azért igyekeztem összeszedni magam amikor beszéltünk. Ők próbálták ezt kihasználni és meggyőzni, hogy menjek haza, de amikor látták, hogy kezdenek összejönni a dolgaim minden téren, akkor az ő negatív megjegyzéseik is kezdtek elmaradozni. Már oda is eljutottunk, hogy a lakásvásárlást tervezem és ők ezt kitörő örömmel fogadták. Minden évben meglátogatnak.

Nővérem pár évvel utánam költözött külföldre (nem oda, ahova én), neki már egy szót sem szóltak, pedig még az ország nyelvét se beszélte.