A férjem mindenét a lányára hagyná? Úgy érzem, ez így nem lesz jó?
13 éves a kislánya, ismerem óvodás kora óta. Jól kijövünk, az apjával hullámzó a kapcsolata... A férjemmel az a gond, hogyha ő kitalál valamit, akkor az csakis úgy jó (szerinte). Nem fogad el más alternatívát. Ügyvédként dolgozik, sikeres a szakmájában és mivel jól is keres, szerinte később az irodát a lányának kéne tovább vinni. Ezt ő tényként is kezeli, hogy a lánya a jogra fog járni. Közben látom a lányán, hogy mennyire nem az a magolós fajta, és nem humán beállítottságú. Szoktam vele tanulni hétvégente, és egy 2 oldalas töri anyag felett ülünk órákat, mert állítja, hogy nem megy bele a fejébe. Pedig ha 10 tanulási módszert nem találtam már ki, akkor egyet sem. Vagy pl. a férjem kiskora óta teniszezik, 2 éve a lányát is hordja. De ő nem szereti, mondta az edzője, hogy sokszor az óra felét a padon tölti és szerinte nem kéne ezt erőltetni, vagy legalább egy ideig hagyni kéne. Most, hogy nem voltak edzések, kitalálta az apja, hogy akkor kijár vele ő, de ebből csak vita lett, mert nem fogadta el, hogy a lánya nem akar menni, nem szereti. Viszont táncolni nagyon szeret, heti háromszor jár, de az apja szerint az csak bohóckodás, és nem sport. Mikor ezeket közli a gyerekkel, látom az arcán, hogy mennyire rosszul esik neki.
Nem fogadja el, hogy a lánya nem az ő klónja, és nem muszáj neki bejárnia ugyanazt az életutat. Pedig mondta nekem a lány, hogy ő abban sem biztos, hogy Magyarországon szeretne egyetemre járni.
Ismerem az érzést, mert nekem a szüleim az orvosival csinálták ugyanezt. Sosem voltam jó a reál tárgyakból, emlékszem, hogy gimiben mégis emelt kémiára kellett menjek... Aztán reggel dolgozatot írtam, de még hajnal 3-kor anya az étkezőben veszekedett felem, hogy addig fel nem állok az asztaltól, amíg hibátlanul meg nem oldom a feladatot... Pedig még a legegyszerűbb összefüggéseket sem értettem meg, úgy kaptam az év végén kegyelem kettest, hogy megígértem, a következő évben az első dolgom lesz beadni a kérvényt, hogy ne járjak többet emeltre. A szüleim még az első diplomám megszerzésekor is nehezen fogadták el, hogy belőlem bizony nem lesz orvos soha. Ez nagyon rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Nem akarom, hogy a férjemmel is ez legyen. Tudom, hogy szereti a lányát és fontos neki, de ezt nagyon rosszul kezeli.
A leírásoddal egyetértek, ez így tényleg nem jó.
A fő kérdés viszont hogyan jön ide? "Mindenét a lányára hagyná"? Ez olyan, mintha az örökséged féltenéd...
Mit szeretnél?
Beszéljünk a férjeddel? ... bár ezt inkább neked kellene, ha így látod.
Amúgy meg mi is a kérdés?
Mi a kérdésed?
A kifejtésben semmilyen hagyaték nincs, hanem az, hogy a lányát erőszakkal is a maga formájára alakítaná. Ez nyilván nem jó!
Férfiként nem értelek.
ÉN, ha lenne egy lányom, és egy ...mi is vagy te? 2.-3. feleség? Barátnő? Szerető? Na mindegy, én sem hagynék rád semmi komoly, fontos dolgot. Kapnál valamennyit, meg egy lakást, de a házam, a cégem, a gyűjteményem, a jobb kocsim, mind a lányomé lenne.
Nem édes - vér szerinti szülőként egy nő/férfi sosem lesz 1., az mindig a vér szerinti gyerek.
(Én ezért nem kezdek gyerekes nővel.)
Szerintem itt a "mindenét a lányára hagyná" az ügyvédi irodára vonatkozik.
Eldöntötte, hogy a kislány felnőttként tovább fogja vinni, hiába tűnik úgy, hogy semmi tehetsége hozzá.
Férjednek meg kell mondani, hogyha szereti a lányát, akkor hagyja, hogy a saját útját járja, és ne akarja ráerőltetni a dolgokat:/
Szerintem se vagyoni, hagyatéki szempontból van a kérdezőnek ezellen kifogása (az ügyvédi iroda azért szerepel hagyatékként megnevezve, mert annak megtestesítője hogy előre eldöntött a kislány jövője édesapa szempontjából), szerintem abban szeretne tanácsot kérni, mit tegyen, hogy ne kényszerítse édesapja a kislányt olyan útra, amilyet elképzelt számára.
Szerintem 14 évesen elmehet pályaválasztási tanácsadóba a kislány és édesapjának is el kellene fogadni a döntését.
Legjobb lenne indulatmentesen elmondani neki ezeket, bár gondolom voltak már erre irányuló kísérletek. Fontos lenne az is, hogy ne szóljon le semmit, amit kislánya szeret.
Mielőtt kikiáltanátok pénzleső kvának, közölném, hogy SEMMIT nem várok a férjemtől anyagi szempontból. Van nekem is, bőven elég.
Az irodájára gondoltam a kérdésnél főként.
Tanulásnál sokszor szerintem az is baj, hogy az ilyenek, hogy történelem, magyar le sem kötik, nem érdeklik. Úgy van vele, hogy majd óra előtt átnézi és elég lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!