Mas is van igy szuleivel?

Neked most van ilyen serdülőkorod?

Vagy azóta van ez?

Normális, hogy kamaszodáskor eltaszítjuk magunktól a szüleinket, és az is, ha ez után már nem találunk vissza hozzájuk úgy. Nem kell.

Elso szetintem egyaltalan nem normalis.

A szuloben lehet megbizni legjobban. Es ok tudjak kierdemelni a szeretet.

Gondolom a kerdezo valami tini 12 14 eves lehet.

Én is így érzek! Mármint hogy kellemetlen. A mi családunkban sem volt szokás az ölelés, sem a puszi. Most anyák napján is csak átadtam a csokit. Ő sem akart megölelni vagy puszit adni és én sem. Sokat kellett ezen dolgoznom, hogy a gyerekeimet máshogy neveljem.

33 N

Hasonlóan érzek, bár van, ha fáradt vagyok, akkor jól esik a aimogatás/puszi. Meg öcsémhez, anyámhoz megesik, hogy odabújok filmnézés közben, de alapvetően elég kellemetlen érzés megölelni anyát vagy mondjuk mamámat, és a puszikat se szeretem (főleg kapni nem), apát sosem öleltem még meg, egyszer kellett táncolnom vele, és teljesen rosszul voltam, hogy "érintkeznünk kellett"

Barátokkal kicsit más, ott nem zavar, ha hozzám érnek, van egy, aki szereti, ha ölelgetem, de ő messze van. Van egy barátnőm, őt csak búcsúzáskor szoktam megölelni, meg egy srác aki tetszik, őt meg kb akkor, mikor nem lát minket ismerős ember, asszem ő nem szereti, ha ölelgetem, de nekem néha szükségem van erre, úgyhogy kibírja.

Nem tudom... Nem lehet, hogy bizalom problémák vannak a családban? Nálunk az is rá tesz a dolgokra egy lapáttal, hogy kiskoromban folyton ellöktem őket magamtól, és ezért ma is, ahányszor fizikai kontaktba lépek egy emberrel, még ha jó is, mindig az megy a fejemben, hogy "basszus, ezt most utálnom kéne"