Van itt olyan, akivel gyerekkorában borzasztóan bánt az anyukája/apukája, mégis vállalt gyereket?

Sajnos nagyon jellemző, hogy azért vállal valaki gyereket, hogy bebizonyítsa, hogy bezzeg majd ő sokkal jobb szülő lesz mint az ő szülei és máshogy fogja nevelni a gyereket. Sajnos nagyon kis százalékban jön ez be. A tanult magatartásformákat, a rossz kommunikációt amit egész gyerekkorodban láttál egyáltalán nem könnyű levetkőzni. Beleépülnek az ösztönös viselkedésedbe és ugyan azokra a dolgokra ugyan úgy fogsz reagálni mint a szüleid. Nagyon sokat számít, hogy valakit hogy szocializáltak, ez minden viselkedésed és hozzáállásod alapja.

Hogyha valaki veszi a fáradságot arra, hogy rendszeresen eljárjon pszichológushoz, kommunikációs tanfolyamokra, fejlessze a személyiségét az persze lehet nagyon nagyon jó szülő attól függetlenül, hogy az ő szülei nem voltak azok. Csak nagyon kevés ember veszi erre a fáradságot, azt hiszik majd maguktól egyszer csak teljesen megváltoznak de ez nem így megy.

Abszolút nem a gyerekvállalás volt a motiváció amögött, hogy én ezeket megcsináltam de megcsináltam. Mert tönkretette még a párkapcsolataimat is a hozott mintám, hogy nem tudtam érzelmi zsarolás nélkül, sírás-kiabálás nélkül kommunikálni mert ezt láttam gyerekként. Hogy figyelemhiányom volt mert gyerekként nem sokat kaptam. Tisztában voltam vele, hogy nem jó, de akkor is ez volt az első reakcióm, magamtól sosem tudtam volna teljesen elhagyni a rossz mintát. Így is nagyjából 3 vagy 4 évbe telt szakemberek segítségével.

Elképzelni nem tudom mi lett volna ha gyereket vállalok azokkal a szokásokkal, érzelmekkel, kommunikációs mintákkal. Vagyis el tudom mert sajnos napi szinten látom, hogy mit művelnek az ilyen szülők csóri gyerekükkel meg a párjukkal.

Szóval addig amíg valaki szakértői segítséggel nem dolgozza ezeket fel, nem tanul helyettük megfelelő mintákat, megfelelő kommunikációt addig soha de soha nem szabad gyereket vállalni ha valaki rossz, mérgező szülőkkel nőtt fel. Nem fog tudni elvonatkoztatni attól, ahogy szocializálódott, ugyan úgy fogja kezelni a nehéz helyzeteket mint anno a szülei.

Szia! Nagyon sajnálom, hogy ilyen életed volt anyukád mellett :(. Szerintem, nincs olyan ember, aki sosem követne el hibákat, a lényeg, hogy felismerd, ha hibázol és akarj változtatni. Nekem szuper szüleim voltak, én mégis észreveszem magamon, hogy nem feltétlenül úgy viselkedem a gyerekemmel, ahogy kellene, pedig jó példa volt előttem. Sajnos van, hogy hamarabb elveszítem a türelmem, de észbe kapok, és próbálom másképp csinálni a dolgokat.

A férjemnek alkoholista volt az apukája, hamar elhagyta a családot, mégis szuper apuka. Nemrég kezdtük úgymond a szülőséget, a kislányunk 7 hónapos. Sosem fordult meg a fejemben, hogy azért lenne rossz apa, mert neki nem volt apukája.

Megpróbáljuk a lehető legjobban csinálni, tanulunk egymástól és a babónktól.

Ha úgy érzed kell, valóban keress fel szakembert, hátha segít. Hallottam már családállításról is. Én ugyan nem voltam ilyenen, nekem kolléganőm vett részt családállításon ugyanúgy az anyukája miatt, sokat segített neki rendezni kicsit a múltat.

De szerintem nem törvényszerű, hogy ha valaki rossz családból jön, akkor rossz szülő is lesz.

Ha szeretnél családot, gyereket, szerintem ne foszd meg magad tőle. De ha úgy érzed, szükséges, előtte mindenképp keress segítséget.

Sok sikert :)!