Ki birja feldolgozni azt hogy az igazi apját soha nem látta s nem is ismeri de egy hónapja meghalt?

Szerintem talán (bármennyire csúnyán hangzik) könnyebb ezt így feldolgozni, mintha ismerted volna, esetleg a kapcsolat is jó lett volna. Így is nyilván szörnyű dolog ez, már maga a gondolat, mert mégis az édesapád, de ott a másik oldala, hogy tud hiányozni valami/valaki amit/akit nem is ismertél, nem tudod milyen ha jelen van, ezáltal túl nagy hiányt se tudsz szerintem szenvedni.

bárki, hiszen gyakorlatilag egy ismeretlen ember "csak", ha nem halt volna meg ugyanúgy az lenne.

Neki kellett volna keresni téged! Nem keresett. Nem volt semmilyen kapcsolatod vele. Nem volt rád kíváncsi, erre gondolj.

Én sem ismerem, de tudom ki az. Van egy fényképem rólunk két éves koromban, húsz éve. Azóta nem találkoztunk, nem is emlékszem rá. Néha eszembe jut ilyen, hogy mi lesz ha meghal és sose ismerhettem meg, de ő nem akart velem találkozni, születésem előtt elhagyott, ezért inkább fáj erre gondolnom. Gyászold meg, beszélgess erről közeli barátoddal, de ahogy nem volt része az életednek úgy ez is ürességet hagyhat maga után. Ez az én véleményem, de persze lehet nem a legjobb. Sajnálom.