Mennyire vagyok szemét alak amiért egész életemben nem szerettem a szüleimet?
9 évesen kezdődtek a dolgok. Volt olyan, hogy éheztettek, mert azt mondták csak úgy tudnak adni pénzt nekem.Mikor már nagyon fájt a gyomrom akkor is csak egy falatot adtak. Aztán kiderült, hogy volt pénz ételre csak jót akartak rajtam röhögni, közben mindenki rendesen étkezett.
Volt olyan, hogy úgy akarták, hogy iskolába menjek, hogy le volt szakadva a cipőm talpa. Mondtam hogy akkor nem megyek addig iskolába amig nem vesznek normális cipőt, és még engem akartak kirakni a házból.Konkrétan megfogtak és húztak.
Bármire kértem pénz soha nem adtak utána megröhögtek rajta meg hogy "had szenvedjen" stb.
Szakadt ruhákba és cipőkbe járattak, az iskolában már mindenki gúnyolt. Eközben nővéremnek heti szinten mentünk ruhákat venni, pedig végig könyörögtem, hogy vegyenek már nekem is. Titokban szét sirtam magam.
Érettségire nem tudtam készülni, nem tudtam elérni az anyagokat. Sirva könyörögtem többször, hogy vegyenek már gépet, mert elromlott. Az egész család mindennap szakadva röhögött rajtam, hozzá teszem, hogy bátyámnak és nővéremnek 200 ezres telefont és 200 ezres laptopot vettek fejenként. A barátommal se tudtam tartani a kapcsolatot, ő volt a mindenem és elveszitettem egy időre. Már azon gondolkodtam kiállok a sarokra. Pedig lehetett volna pénzem csak nem engedték, hogy szakmunkásnak menjek.
A folyton hazudozott például tanároknak is, hogy pl.:én kést szegeztem a torkához. Meg, hogy elruletteztem az összes pénzem, mikor kellett volna ételre. Közben meg folyamatosan ételt vettem belőle, mert otthon csak penészes kenyér és romlott sonka volt.
Pszichológusnak azt mondta, hogy ő a huszon x év alatt végig keresett munkát, hol ott folyamatosan mondta,hogy csak azért szült meg, hogy ne kelljen dolgoznia.
Állandóan hülyéztek meg piszkáltak.
Egyetem mellett kenyémen dolgoztam, hogy legyen pénzem kajára meg bérletre. Azt még volt pofája azt mondani, hogy de jó neked hogy semmit se kell csinálnod.
Már 4 éve elköltöztem, nem járok haza. De nem tudom se tisztelni, se szeretni. Mégis mindenhol az van fészen, hogy tiszteljed azt aki felnevelt. Ilyen emlékekkel hogy? Én lennék a szar?
30 erről beszéltem: "még mindig azt mondom, hogy ott dögöljenek meg ahol vannak!"
Rendkívül agresszív és aljas kifejezéssel verbális támadást teszel. Átkozódsz. Amit kimondunk, annak súlya van, azt megteremtjük, az van.
A "nem tudom se tisztelni, se szeretni."
és a "dögöljenek meg ahol vannak"
közt van egy pár fokozat, amibe belehelyezkedhetnél, ha már olyan borzalmas cudarul neveltek, olyan szörnyű gyermekkorod volt. El kellene gondolkodnod ezeken, ha már felnőttél.
Ez a baj, hogy vissza akarod adni.
Együttérzésem, téged tényleg cudarul neveltek, és EZÉRT (ezért a nevelésért) nem jár sem tisztelet, sem szeretet. Ui. a tiszteletet ki kell érdemelni (nyilvánvalóan nem tették), a szeretet pedig a gyermek részéről a szülőtől kapott szeretet visszatükrözése. Neked nem volt mit visszatükrözni.
Eddig OK. Hanem az, hogy a kapott sérelmek ott dúlnak-fúlnak belül, gyilkos indulatként elégtételt kívánnak, az nem OK. Magadat mérgezed vele. És ezt nem könnyű csak úgy magadtól letenni és magad mögött hagyni, ezt te is érzed - nem tudsz szeretni és tisztelni sem, ahogy írod. Mindez a szüleid deficitje, ez igaz. Mégis neked kell ezzel kezdened valamit, ui. tőlük ennyi telt - nem voltak elég bölcsek nevelni téged, de ez nem fog a jövőben sem máshogy lenni.
Emiatt mondták itt az előttem szólók közül is, hogy menj pszichológushoz a problémával.
A férjemnek is nehezen kiheverhető édesapja volt. Ő pszichológushoz ment emiatt 30 évesen, és az sokat segített neki. Neked is ezt javaslom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!