Mennyire vagyok szemét alak amiért egész életemben nem szerettem a szüleimet?
9 évesen kezdődtek a dolgok. Volt olyan, hogy éheztettek, mert azt mondták csak úgy tudnak adni pénzt nekem.Mikor már nagyon fájt a gyomrom akkor is csak egy falatot adtak. Aztán kiderült, hogy volt pénz ételre csak jót akartak rajtam röhögni, közben mindenki rendesen étkezett.
Volt olyan, hogy úgy akarták, hogy iskolába menjek, hogy le volt szakadva a cipőm talpa. Mondtam hogy akkor nem megyek addig iskolába amig nem vesznek normális cipőt, és még engem akartak kirakni a házból.Konkrétan megfogtak és húztak.
Bármire kértem pénz soha nem adtak utána megröhögtek rajta meg hogy "had szenvedjen" stb.
Szakadt ruhákba és cipőkbe járattak, az iskolában már mindenki gúnyolt. Eközben nővéremnek heti szinten mentünk ruhákat venni, pedig végig könyörögtem, hogy vegyenek már nekem is. Titokban szét sirtam magam.
Érettségire nem tudtam készülni, nem tudtam elérni az anyagokat. Sirva könyörögtem többször, hogy vegyenek már gépet, mert elromlott. Az egész család mindennap szakadva röhögött rajtam, hozzá teszem, hogy bátyámnak és nővéremnek 200 ezres telefont és 200 ezres laptopot vettek fejenként. A barátommal se tudtam tartani a kapcsolatot, ő volt a mindenem és elveszitettem egy időre. Már azon gondolkodtam kiállok a sarokra. Pedig lehetett volna pénzem csak nem engedték, hogy szakmunkásnak menjek.
A folyton hazudozott például tanároknak is, hogy pl.:én kést szegeztem a torkához. Meg, hogy elruletteztem az összes pénzem, mikor kellett volna ételre. Közben meg folyamatosan ételt vettem belőle, mert otthon csak penészes kenyér és romlott sonka volt.
Pszichológusnak azt mondta, hogy ő a huszon x év alatt végig keresett munkát, hol ott folyamatosan mondta,hogy csak azért szült meg, hogy ne kelljen dolgoznia.
Állandóan hülyéztek meg piszkáltak.
Egyetem mellett kenyémen dolgoztam, hogy legyen pénzem kajára meg bérletre. Azt még volt pofája azt mondani, hogy de jó neked hogy semmit se kell csinálnod.
Már 4 éve elköltöztem, nem járok haza. De nem tudom se tisztelni, se szeretni. Mégis mindenhol az van fészen, hogy tiszteljed azt aki felnevelt. Ilyen emlékekkel hogy? Én lennék a szar?
válasza:
válasza: válasza: válasza:ez a sztori úgy kamu, ahogy van.. bele se megyek a részletekbe.
Vagyis de, egybe mégis: egyetem mellett szerintem elég sokan dolgoztunk azért, hogy legyen pénzünk. Más is igyekszik így segíteni a szüleinek, ha megteheti a tanulmányok mellett, aztán mégsem szerez élethosszig tartó traumát. Én is így nyomtam, nem haltam bele.
Egyébként ahhoz képest, hogy állításod szerint egyetemet végeztél, eléggé - hogy is mondjam - egyszerű a stílusod, a helyesírásod meg... hagyjuk.
válasza:Na akkor vesézzük ki egy kicsit a hazugsághalmazt.
"Aztán kiderült, hogy volt pénz ételre csak jót akartak rajtam röhögni, közben mindenki rendesen étkezett." Aha. és nem tűnt fel, csak később hogy normálisan esznek azok akikkel egy házban élsz.
"Volt olyan, hogy úgy akarták, hogy iskolába menjek, hogy le volt szakadva a cipőm talpa" "Szakadt ruhákba és cipőkbe járattak, az iskolában már mindenki gúnyolt. " De ugye minden tanár, osztálytárs, és a szüleik csúnya-gonosz alakok, és senki nem tett volna ellne , sőt mindenki egyöntetűen gúnyolt, senkinek eszébe se jutott a gyámügyet értesíteni. Persze kedves hamupipő.
"Sirva könyörögtem többször, hogy vegyenek már gépet, mert elromlott. Az egész család mindennap szakadva röhögött rajtam, hozzá teszem, hogy bátyámnak és nővéremnek 200 ezres telefont és 200 ezres laptopot vettek fejenként. " Abban a háztartásban,a hol még egyetemista korodban is csak penészes kenyér meg sonka volt ugyebár, de rajtad kívül mindenki rendesen étkezett. De csak amíg tartott az "örökség" Ha már ezzel jöttél az első válaszolónak.
"Pedig lehetett volna pénzem csak nem engedték, hogy szakmunkásnak menjek.
A folyton hazudozott például tanároknak is, hogy pl.:én kést szegeztem a torkához. Meg, hogy elruletteztem az összes pénzem, mikor kellett volna ételre. Közben meg folyamatosan ételt vettem belőle, mert otthon csak penészes kenyér és romlott sonka volt." Akkor most volt pénzed, vagy nem volt?
"Pszichológusnak azt mondta, hogy ő a huszon x év alatt végig keresett munkát, hol ott folyamatosan mondta,hogy csak azért szült meg, hogy ne kelljen dolgoznia." Miféle pszichológusnak? És te ezt honnan tudod?
"Egyetem mellett kenyémen dolgoztam, hogy legyen pénzem kajára meg bérletre" Nyilván azért hemzseg az írásod a hibáktól, mert munka miatt nem tanultál meg általános iskolás szinten se helyesen írni - az egyetemen...
"Mégis mindenhol az van fészen, hogy tiszteljed azt aki felnevelt. Ilyen emlékekkel hogy? Én lennék a szar?" Igen, te vagy, de nem azért mert nem tiszteled az összekamuzott, nem létező bántalmazó szülőket, hanem mert kényszeresen hazudozol. Keress pszichológust, kezeltesd magad- a saját érdekedben, hogy egyszer normális életed legyen, ne hazudozásban éld ki magad.
válasza:Kérdező,
azt írod, hogy átolvastad a kérdésed és mindent valósnak találtál.
Akkor most tükröt állítok eléd (az idézőjelbe tett szöveg a kérdésedből van kimásolva):
"9 évesen ...éheztettek... Mikor már nagyon fájt a gyomrom akkor is csak egy falatot adtak." Ki olyan ökör, aki ezt elhiszi, hogy napról-napra (akár naponta 3 alkalommal is) egy falatot adtak?
"Eközben nővéremnek heti szinten mentünk ruhákat venni...". Persze! Hetenként új ruha! Rockefeller ezt nem engedi meg magának! "Mentünk." Persze!
"Érettségire nem tudtam készülni, ..." Végül leérettségiztél, sőt - egyetemet végeztél. Bravó!
Tovább nem állítom a tükrödet magad elé.
Elhiszem, hogy azt mondták: "Hadd szenvedjen!" (A hadd szót a magyarban 2 d-vel írjuk (Bizony, mérnök úr, doktor úr, stb. úr)!
Most komolyabban: nézetem szerint rakoncátlan, követelőző gyerek voltál, aki öntörvények szerint szeretett volna élni, de a családod - joggal - ezt nem engedte meg Neked. Ne gyűlöld Te a szüleidet, se a testvéreidet. Inkább nézz magadba és vond le a következtetéseket.
Utolsó, úgy vontál le következtetést, hogy semmit se hittél el abból amit irtam. Nem vagyok hazudozó, nem akartam, hogy sajnáljon senki, nem ragadtam le a lelki traumáknál se. Egyszerűen az érdekelt, hogy a tények amiket leirtam az alapján miért kellene tisztelnem és szeretnem őket?
Igen középsuliban már volt ösztöndijam, mert kitűnő tanuló voltam abból tudtam venni ételt amire azt mondta anyám a tanárnak, hogy én elruletteztem és nem adtam nekik a pénzt.
Gépem lett, egy nagyon gagyi 1 év múlva, addig viszont nem tudtam készülni és az is kiesés volt amin szakadva röhögtek, hogy az órai anyagokat se tudtam elérni.
Onnan tudom, hogy nem akart dolgozni, mert ő maga mondta kb. napi szinten hogy bár meg se szült volna csak azért születtem meg, hogy ne kelljen dolgoznia.
Emellett apával folyamatosan veszekedett, hogy menjen már el dolgozni, ő meg mondta, hogy nem fog, mert nem ő a család fenntartó.
És nem az volt a baj, hogy én dolgoztam egyeteme mellett,hogy eltartsam magam, hanem mmég volt pofája azt mondani, hogy semmit se csinálok és hogy de jó nekem.
Igy már érthető?
És igen hetente mentünk neki új ruhákat venni én meg semmit se kaptam!!!
De még mindig nem ez volt a kérdés, hogy elhiszitek-e. Minek hazudoznék amúgy meg?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!