Hogyan szoktassam le anyámat a tisztási mániájáról?

A tisztaság jó dolog, de nem érti meg, hogy mentehetelen a helyzet. Magyarország egyik legrosszabb levegőjű városában élünk, közel egy nagy kohászathoz. Az egész város úszik a mocsoktól, ismerőseim párkányán minden reggel magas fekete vasporcsík található. Ebben a városban ha 2 napig nem porszívózól, olyan mintha máshol 2 hónapig nem takarítottak volna. Menthetetlen sajnos a dolog. Én már beletörődtem. De anyám nem tudja megszolni. 2 naponta porszívózás, 4 naponta felmosás. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem kéne, de ez már emberileg kimerítő és hiába takarítod ki az egész lakást a lehető legalaposabban reggel, estére megint olyan mocsok lesz, hogy a semmibe veszett a munkád, hiába vigyáztál rá. Ugyanez, este takarítasz, reggelre már poros minden, fulldokolsz a portól. Anyám meg idegbeteg tőle már, sírógörcse van, hogy a semmibe veszik a munkája és folyamatosan csak takarít, takarít. Persze, besegítek neki ha tudok, én is porszívóztam, nem ő csinálta az egészet mindig. De olyan felesleges, mert csak idegbe jön, hogy megint minden poros utánam fél nap múlva, biztosan rosszul takarítok, majd ő megcsinálja. Már nem is enged engem takarítani, ezért már tényleg ráhárul az egész. Üvöltözik velem, ha takarítani akarom, mondja ő jobban tudja. De tökmindegy, másnapra az egész dolog elveszik. Nincs lehetőségünk elköltözni, anyám itt szeretne élni véglegesen. Mit csináljak vele? Menthetetlen?